Boualem Sansal: 2084

2017. május 17. 07:52

Képzeljünk el egy hatalmas birodalmat: határai nincsenek, minden ország minden nemzete egyesült már benne a Nagy Szent Háború után.

2017. május 17. 07:52
Szabó Dominik
ekultura.hu

Sansal állásfoglalása látszólag egyértelmű ebben a kérdésben, de közben végigvezet a 2084 embertelen, rémisztő világán, ami egészen rendhagyó élmény. Rendhagyó, már csak a stílust illetően is, nekem nem is sikerült teljesen megbarátkoznom vele. A 2084-ből gyakorlatilag hiányoznak a párbeszédek, és hagyományos (mozgás vagy konkrét történés) leírásból sincs túl sok: gondolatfolyam-szerű, elmélkedős prózája sokkal inkább a kitalált világ boncolására épül, mint a cselekményre (ami szerintem leginkább csak arra szolgál, hogy minél több aspektusból megvizsgáljuk Abisztánt) vagy a karakterekre (akik inkább csak megfigyelik a diktatúrát, így különösebben nem tudunk velük szimpatizálni vagy átérezni a helyzetüket). Könnyű elveszni ebben a szövegben, ráadásul nem is egészen egyértelmű a narráció nézőpontja – sokszor kiszól az olvasóknak, ironizál, olykor mintha Ati gondolatait ismernénk meg, máskor ennél messzebbre is tekint. Ám ezalatt megismerünk egy végletekig eltúlzott, bizonyos pontokban mégis nagyon hiteles és elképzelhető jövőt...

Ez a jövő pedig, talán már a fentiek után nem meglepő, elsősorban az iszlám térnyerésre adott válasz, vagy ha úgy értelmezzük, figyelmeztetés. Sansal, maga is nagyobbrészt muszlim környezetben él (Algériában), így testközelben tapasztalja mindazt, ami manapság (és persze már nagyon régóta) az iszlámmal történik. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a 2084 elsősorban egy vallási diktatúráról mesél, és csak másodsorban egy iszlám diktatúráról – a bemutatott rendszer valójában más vallás is lehetne, hiszen mindent túlzásba lehet vinni, mindent ki lehet a végletekig üresíteni, hogy már ne maradjon más, csak a begyakorolt mondatok és mozdulatok monotóniája. Mégis, nem árt a könyvhöz, ha valaki jobban képben van az iszlámmal: sok utalással mesél a hasonlóságokról, ami nekünk, európaiaknak, félek, nem mindig könnyen dekódolható.

Úgy gondolom ugyanis, hogy Sansal túlzottan elvont rendszert mutat be nekünk: túlságosan a saját világáról elmélkedik, nem tettek által, hanem csak elméleti szinten vázolja a borzalmakat (azt is kissé didaktikusan). Nem érint meg, mivel nincs kapcsolódási pontunk, nem tudjuk a saját világunkra vonatkoztatni megfigyeléseit és tanulságait, emiatt pedig inkább csak érdeklődünk a bemutatott rendszer iránt, mintsem megrémülnénk vagy megdöbbennénk. Orwell-lel ellentétben, ahol mindannyian a bőrünkön érezzük a Nagy Testvér jelenlétét, Sansal jövőképe túlságosan távol áll tőlünk (főként az erős muszlim alapok miatt), így szerintem csak részben éri el a célját. Ráadásul a 2084 nem csak a címben utal az 1984-re: néhány explicit kijelentésen túl (miszerint ugyanabban a világban játszódik a két mű, így például Abisztán államnyelvét, az abilangot is az újbeszél mintájára tervezték) számos rejtett utalás is található Orwell disztópiájára – aminek egy része biztosan elmegy mindenki mellett, aki nem megrögzött Orwell/1984-rajongó.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!