Amerikai istenek – a tévésorozat

„Amikor könyvet adaptálnak a vászonra vagy képernyőre, a készítők általában két véglet közül választanak. Vagy a szöveget lépésről lépésre követve próbálják feldolgozni az alapanyagot, ami természetesen sohasem lesz száz százalékig hű az eredetihez, de törekednek rá (erre talán a Trónok harca sorozat első pár évada a legjobb példa), vagy a Walking Dead módszerével élnek, ahol az alapvető hangulat, a főbb karakterek és a fontos történetbeli csomópontok megmaradnak, azonban az, hogy kik és milyen úton-módon jutnak el egyik ilyen csomópontból a másikba, már teljesen más. A magam részéről nem tartozom a keményvonalas rajongók közé, akik minden egyes hiányzó jelenetet és eltérő szereplőt kemény szavakkal kérnek számon a készítőkön, és kifejezetten kedvelem a második megközelítést, mert azoknak is szórakoztató tud lenni, akik ismerik az eredetit.

Az Amerikai istenek tévés adaptációja az első két rész alapján a nehezebb megoldást választotta, és merészen egyensúlyozik a két véglet között, amivel még a könyv elfogult ismerőjeként is teljesen elégedett vagyok – sőt részemről még azt sem bántam volna, ha egy kicsit még jobban eltérnek az alapműtől. A változtatások indokoltak, hiszen tévésorozatról van szó, ahol más a tempó, sokkal jobban ki kell használni egy leszerződött színészt és nincsen meg a kényelmes történetmesélés luxusa. Ennek köszönhetően a sorozatverzióban jelenetek lettek hosszabbak vagy kerültek előrébb a történetben – vagy talán éppen hátra, mert néhány egyelőre hiányzó epizód gyaníthatóan nem tűnt el örökre –, szereplők kaptak plusz vagy mínusz játékidőt, esetleg debütáltak korábban, de mindez egyáltalán nem töri meg a történet ívét, és a végkimenetelt ismerve kifejezetten ügyesen oldották meg a problémásabbnak ígérkező részeket is – például a regény „Amerikába jöttek” inzertjeit, amelyek múltbéli mellékszálakat mesélnek el.”