Gondolatok egy/minden sajtóvetítés alatt

„Feltűnően nem vesznek popcornt az emberek. Talán nem akarják, hogy a kemény munka közben tele legyen a kezük? Most ha veszek egy popcornt, akkor azt hiszik, dilettáns barom vagyok, aki potyázni jött, és ami még rosszabb: szórakozni!? Mondjuk nem szívesen vennék popcornt, drága mulatság az egy olyan smucig embernek, mint én, de közben meg lehet, hogy ez kifejezetten egy popcorn-mozi, meg az illata is elég jó, de most nem akarok ott bénázni vele, istenem, nem tudom, vegyek popcornt vagy ne vegyek popcornt, valaki mondja már meg mit csináljak!

A többiek mi alapján választják ki, hova üljenek? Az a csávó miért ült át? Őszintén, ha nem 3D, nem mindegy? De lehet, hogy még akkor is mindegy. Vagy… vagy lehet, hogy az, hogy szerintem mindegy, hova üljek, csak azt bizonyítja, hogy egy dilettáns potyázó vagyok? Úristen, hogy is van? A vászon átlója másfélszer az ideális távolság? Vagy a magassága kétszer? Vagy másfélszer? Nem. Hosszabbik oldal merőlegesen a vászon középpontjára… másfélszer? A ROHADT ÉLETBE, MIT SZOROZZAK MEG MÁSFÉLSZER????

Miért vagyok mindig, de mindig ezerszer álmosabb, ha ide jövök, mintha dolgozni mennék? Talán a félhomály teszi. Biztos nem a sok agyalás, höh. Ugyan, ne vicceljünk már.

Amúgy hol vannak a csajok? Szinte egyedül vagyok. Jó helyre jöttem? Ugye… ugye nem pornót fogunk nézni? Ne. Nehh. A volt médiatanárom mesélte, hogy milyen volt pornófilmes szemináriumon közösen azt nézni, és nem szeretnék vele sorsközösséget vállalni, köszönöm.”