John Scalzi: Az összeomló birodalom

2017. április 7. 11:18

Pomsár Péter
Szubjektív Kultnapló

Scalzi természetesen megszolgálta a megelőlegezett bizalmat, Az összeomló birodalom tökéletesen megfelel az elvárásoknak: jól összerakott, gördülékeny, izgalmas, színes, egyáltalán nem konzervatív és mindenekfelett szórakoztató.

Scalzira bevallottan sok író hatott, az itt említett öt könyvön kívül azért az asimovi ihletés is elég nyilvánvaló (már ami a birodalom összeomlását, a legtávolabbi bolygó szerepét és a »renegát tudós, aki felismeri az összeomlás elkerülhetetlenségét« karaktert illeti), de ezzel semmi gond nincs, amíg a saját hang erősebb, az irodalom - s különösen a szórakoztatóirodalom - így működik. Az összeomló birodalomra nem is a világ vagy a nem különösebben csavaros történet miatt fogunk emlékezni, az igazi élményt a karakterek, párbeszédek és interakciók jelentik.

Cardenia, az újdonsült emperátor kellemes karakter, talán ő a leginkább emberközeli a három főszereplő közül. Neki van a legnehezebb dolga is, minimális tréninggel kell helytállnia egy új szerepben, ahol akár az egész emberiség sorsa múlhat a döntésein. És ha ez nem lenne elég, olvasóként rajta keresztül és vele együtt ismerjük meg birodalom keletkezésével és rendszerével kapcsolatos legizgalmasabb részleteket, elvégre egy uralkodónak látnia kell a teljes képet, ami az alattvalók elől rejtve marad. 

Kiva, a Lagos-ház testi élvezeteket és kendőzetlen kifejezéseket szinte mindennél jobban kedvelő képviselője nincs ilyen súlyos helyzetben. Legnagyobb problémája, hogy mivel pótolja az eladhatatlan áruja miatt kieső bevételt a Mezsgyén, a legtávolabbi emberlakta bolygón, de a befolyásos kereskedődinasztia jég hátán is megélő tagjaként biztosan képes lesz valamit kihoznia a helyzetből. Vagy legalábbis nagyon igyekszik, de egy régi ismerőse, aki a helyi herceg bizalmasaként sütögeti pecsenyéjét a bolygón kitört lázadás lángjainál, nem könnyíti meg a dolgát.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre