Légió – egy bizarr és egyedi „szuperhősös” sorozat

2017. április 05. 11:10

A Légió sem hangulatban, sem látványban nem igazodik semmilyen korábbi filmhez vagy idővonalhoz.

2017. április 05. 11:10
Arcanist
SFmag

Miért kiemelkedő a Légió?

Legfőképp azért mert egyedi. Valljuk be, a konkurens Disney/Marvel egy olyan univerzumot hozott létre, ami a maga műfajában verhetetlen: monumentális, hangulatos, pörgős, mégis remekül kidomborítja a karakterek jellegzetességeit. Itt a Fox viszont új taktikával próbálkozik és nagyon ügyesen: nem egy egységes hangulatú univerzumban próbálja megtalálni a karakterek önálló hangját és ezzel bekorlátozza őket, hanem kizárólag adott karakternek próbál önmagában is helyt álló filmet, »miniverzumot« létrehozni, így senkihez sem kell igazodni. Így lett a Deadpool egy egyszerre beteg, vicces és véres akciófilm, a Logan pedig egy olyan road-movie, ami nemcsak véresebb, mint bármely korábbi X-film, de legfőbb értékét (a szuperképességektől, látványtól teljesen függetlenül) a karakterek és a mondanivalót nem csak nyomokban tartalmazó történet adja.

És ezen koncepció jegyében született a Légió, ami sem hangulatban, sem látványban nem igazodik semmilyen korábbi filmhez vagy idővonalhoz. Bátor vállalkozás, mert itt minden azt a cél szolgálja, hogy visszaadja David életének kaotikus, ellentmondásokkal teli hangulatát. Nincsenek monumentális harcok (relatív kevés akció van a sorozatban), cserébe rengeteget ugrálunk múlt és jelen, hazug és valódi emlékek között, melyek egy nagy kirakós darabjaiként szép lassan összeállnak. A vizuális effektek fontos építőkövei a sorozat hangulatának: az elmegyógyintézet szimplán steril, Melanie »intézete« funkcionalista mégis családias, míg ami David fejében van, az szimplán csak beteg. A különböző időállapotú emlékek egymás mellett lévő szobákként lettek megjelenítve, az asztrálsíkon lévő “jégkocka” belseje egy retro-lakással kombinált beszélgetős műsor stúdióját idézi..és még folytathatnám a sort. Az eredmény furcsább és weirdebb, mint bármely film, amit láttam. Annyira elborult, hogy nem is feltűnő egy musicalt idéző táncjelenet az elmegyógyintézetben (na jó, ezt álmodják) vagy hogy a 7. rész csatája némafilmszerűen lett megrendezve (a főgonosz monológját szöveges “diákon” vetítik ki).

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!