Világvégi mesék: A magyar posztapokaliptikus képregényantológia

„Az antológia leghúsosabb darabja nyilvánvalóan a Paneldzsungel: ez él a legjobban egy képregény technikai és tartalmi elemeivel, miközben egy remek, ponyvásra vett B-film cselekményét sűríti magába. A szándék eleve ez is lehetett, ráadásul a jól megválasztott, betegesen sárgás és szürkés színezés nagyszerűen kiszolgálja a történet hangulatát. Egyértelműen papíron van a helye, nem pedig online felületen. Ehhez képest a Speed Limit ugyan stílusos darab vicces csattanóval, mégsem több egy szép ígéretet magában rejtő töredéknél, a Felperzselt só pedig eredetileg csupán a társasjáték Kickstarter-kiadásához adott ajándék volt, ráadásul a rajzolója vajmi keveset ért a képregény nyelvezetéhez. Ez meg is látszik rajta: vizuálisan nagyon is rendben van, ahogy a társasjáték képi világa is, csak épp a recsegő-ropogó dialógussokkal teli története maradt torzóban.

Hangulatában azonban a kiadvány elérte a célját, és étvágyat csinált a folytatásokhoz, amelyek viszont már remélhetőleg célirányosan az antológiához fognak készülni. A Világvégi mesék legnagyobb érdeme mégiscsak az, hogy bebizonyította: az ilyen kötetekre igenis van igény, és egyáltalán nem akkora botorság anyagi kockázatot vállalva szerencsét próbálni a képregénykiadás posztapokaliptikus pusztaságában.”