Miért nem mi fogjuk megjavítani a Zsoldos-díjat?

Az angolszász fantasztikum már puszta méreteiben is felfoghatatlanul eltér a hazaitól: kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci, mondhatnánk. Óriási a merítés, egyértelműen szükség van tehát a szűrőkre. Az angol nyelvű spekulatív irodalomnak megvannak erre a maga intézményei; van sajtója, van virágzó blogoszférája, több író- és rajongói szervezete, találkozója és van egy csomó díja is. Mi igyekszünk ehhez némi fogódzót adni, amikor a havi magyar megjelenések mellett az amerikai és angol piac aktuális újdonságait is bemutatjuk; hébe-hóba írunk angol nyelven megjelenő könyvekről; és hosszasan elemezgetjük a külföldi díjak körül kialakuló harci helyzeteket.

Itthon kevésbé állunk jól az intézményekkel, többek között erről is sokan írtak tavalyi cikksorozatunkban, amelyben a magyar fantasztikum minden szegletéből érkező írók, szerkesztők, bloggerek és rajongók fejtették ki véleményüket, és ami most már e-könyvben is olvasható. A kiadói oldalon rendben vagyunk, aztán van egy sor jó blog/oldal, ahol többségében érdemi ajánlók és kritikák jelennek meg könyvekről; ezen túl azonban nem sok minden van. Az egyetlen kisprózát közlő magazin viselt dolgaival eleget foglalkoztunk; az egyetlen magyar SF-díj reputációja, színvonala, helyzete pedig sokak szerint nem – szerintem sem – üti meg a kívánt szintet. A múlt héten hosszas vitába bonyolódtam ez ügyben a Molyon, ezért arra gondoltam, hogy röviden összegzem, mi a problémám a Zsoldos Péter-díjjal.

A Zsoldos-díjról tavaly írtam már egy cikket, miután kiderült, hogy 2016-tól a Clavis Irodalmi Ügynökség szponzorálja majd az Avana Egyesület által 1998 óta működtetett, mások által sokszor, sok szempontból kritizált díjat. (Amit egyébként a koncepció szerint csak sci-fi könyveknek osztanak ki, a spekulatív irodalom más szegmensei tehát díj nélkül maradnak maradnak.) A mostani vita onnan indult, hogy leírtam azt, amit a tavalyi cikkhez készült interjú során élőben is elmondtam az Avana képviselőinek: számomra nem hiteles, nem releváns a zsűri. Előre leszögezem: nem arra gondoltam, hogy például S. Sárdi Margit munkásságát ne találnám fontosnak és relevánsnak, vagy hogy a többi zsűritag szakmai hozzáértését, SF iránti szeretetét kétségbe vonnám.

Az Avana képviseletében Jobbágy Tibor azzal érvelt, hogy a Zsoldos-díj az Avana díja, és olyan zsűrit állít össze, amilyet akar; emellett mindig lesznek olyan kukacoskodó alakok (lásd: én), akiknek ezért vagy azért nem fog tetszeni a zsűri. A lényegi szempont szerinte, hogy a zsűri tagjai értsenek tudományos szinten az irodalomhoz (ehhez fel is sorolta a mostani tagok tiszteletre méltó tudományos fokozatait), és hogy ne legyenek elkötelezve egyik esetlegesen érintett hazai kiadó felé sem. Mindkét szempont méltánylandó, és el is hiszem, hogy a mostani zsűri ezeknek meg is felel. Mégsem tartom mérvadónak a véleményüket, mivel egy ideális zsánerdíj zsűrije szerintem ennél sokkal több mindennek kell, hogy megfeleljen.

Persze fontos, hogy érvényesüljön az irodalomtudomány szempontja is, de ezt egy zsánerdíj esetében inkább érzem másodlagosnak. A zsűritagoknak szerintem ismerniük kell a hazai regények mellett az éppen aktuális külföldi trendeket; nem csak a vonatkozó fikciós irodalom, de a filmek és a számítógépes játékok terén is, hiszen a globalizált világban ezek mind hatnak a hazai írókra. Mi a helyzet, ha jön például valami egyértelmű koppintás, de ez senkinek nem tűnik fel? Jobbágy Tibor azt írta, hogy nem feltétlenül relevánsak a nemzetközi trendek, mivel itthon más sci-fit írnak. Szerintem ez alapvetően badarság – meghagyva, hogy persze simán lehet szuper egy trendektől eltérő magyar regény. Ezen kívül szerintem egy zsűri akkor lesz hiteles, ha tagjai a zsánerolvasó közönség zöme előtt ismert figurák, akik év közben is írnak cikkeket, széles körben elérhető tanulmányokat akár egyes regényekről, akár bármi másról, ami a fantasztikumot érinti: ezekből derül ki ugyanis, hogy mennyire rátermettek a feladatra, mit lehet várni tőlük.

A zsűri viszont csak az egyik fele a történetnek, amit leginkább a közegen belül lehet értelmezni. A másik kritikám az volt – már tavaly, élőben is beszéltem erről – hogy a Zsoldos Péter-díj nem látható kifelé, a nagyközönség felé. (Cikk is azért például lett erről, hogy ne csak a Molyon legyen olvasható a dolog.) Azóta lett egy szép honlap, meg működik a scifi.hu is az Avana szerkesztésében; viszont továbbra is hiányolom azt a marketingmunkát, amivel sokkal nagyobb figyelmet lehetne felhúzni a díj köré. Tavaly például mi írtuk meg először az eredményeket, a saját honlapra csak napokkal később kerültek fel a győztesek, a szaksajtón kívül máshol nem is lett visszhangja a dolognak. Erre Jobbágy Tibor válasza az, hogy vagy lépjek be akkor az Avanába, és csináljam én azt a munkát, amit hiányolok (!); vagy akár enélkül is, de mutassam be én a zsűritagokat a Mandiner.sci-fin, ha már így eszembe jutott a dolog.

A kissé elfajuló vita közben sokan írtak nekem magánban, hogy ugyan, hagyjam már, döglött ló a Zsoldos-díj, amit felesleges rugdalni. Lehet, hogy így van. Én is úgy látom, hogy egészen eltérő a véleményünk például Jobbágy Tiborral sok dologban, és ezeket nehezen tudnánk kibékíteni. De elhiszem és megértem például, hogy nehéz zsűritagokat találni, akik ebben a kis magyar fantasztikus világban nem valamelyik kiadóhoz kötődnek, és még az én kritériumaimnak is megfelelnek. Azt is tudom, hogy jó pár szerző nem kíván indulni a díjon, mivel hozzám hasonlóan nem tartja mérvadónak, minőséginek – ez pedig egy huszonkettes csapdája, hiszen ha jó könyveket író szerzők nem is indulnak, akkor nem is lehet őket díjazni, és nem is lesz olyan a díj, amit megkapni egyértelműen érdem.

Ennek nyomán viszont felmerül, hogy van-e értelme egyáltalán díjat csinálni a magyar piacon. Azzal kezdtük, hogy az angolszász piac volumene szükségessé is teszi, hogy ilyen világítótornyok mutassanak rá hosszú és rövid jelöltlistáikkal az elmúlt év legjobbjaira. Itthon viszont nem hogy a Zsoldos-díjat nem sikerült kiosztani jelöltek hiányában két évig, de én is nehezen tudtam volna például tavaly összekaparni öt igazán, kiemelkedően jó, egyértelműen valamelyik fantasztikus zsánerben mozgó regényt, amit bátran ajánlottam volna a Mandiner.sci-fi olvasóinak. Most azonban a Zsoldos-díjon is van elég jelölt a Galaktika tavalyi magyar könyveivel, idén pedig a többi kiadónál is ismét lesznek magyar könyvek új, és már ismert szerzőktől is.

Jó köztes megoldás a molyos közönség kezdeményezése, ahol évente tíz-tíz könyvet ajánlanak fantasy- és sci-fi kategóriákban a magyar nyelven, de vegyesen külföldi és magyar szerzőktől megjelenő regények közül. Nekem azonban továbbra is meggyőződésem, hogy elbírna a magyar közeg egy díjat: egy olyan két évente osztott elismerést, amit nem korlátoznánk le a sci-fire, hanem megkaphatná fantasy- és horrorregény is. Egy ilyen díj létrehozása azonban munkával jár, és azt minden kritikám mellett nem tudom elvitatni az Avanától, hogy rajtuk kívül még senki nem állt neki annak, hogy szabadidejében, saját pénzéből ilyet hozzon létre. Talán majd egyszer, valamikor.

Az azonban számomra már világos, hogy felesleges törekvés a Zsoldos Péter-díjat építő, vagy akár éles kritikával megjavítani. Kívülről legalábbis semmiképp, hiszen leginkább süket fülekre és cinikus válaszokra számíthat az ember.

*

Nem csak Facebookon és Molyon vagyunk jelen: most már egy csinos e-könyvben is elolvashatod tavalyi cikksorozatunkat a magyar fantasztikum helyzetéről.