Grady Hendrix: Horrorstör – A rémület bútoráruháza

„Nagyjából... ha ugyanis megállunk egy kicsit az olvasás közben, és jobban belegondolunk a történetbe, bizony nem egy kihagyott ziccerre bukkanhatunk. A fogyasztói társadalom elé ugyan sikerült némi görbe tükröt tartani az áruházi agymosó szlogenek, valamint a »szellemzombik«, és az áruházi vásárlók, dolgozók alakjai kapcsán, azonban a környezet jóval mélyebb mondanivalóra és sokkal rétegeltebb iszonyatra is lehetőséget adott volna. Lehetséges, hogy csak én olvastam már sokféle horrort, de itt lehetett volna némileg »vérbőbb« és koncentráltabb is a borzalom, és a társadalomkritikai áthallások is lehettek volna hangsúlyosabbak és jobban kibontottabbak. Sajnos megmaradt a történet annál, hogy a századokkal ezelőtt történt, őrült elme generálta szörnyűségekkel párhuzamba állítja a jelenkori áruházi miliő mindennapos parasztvakító visszásságait. Ezt bizony kevésnek éreztem...

Főleg azért kevés, mert a szereplők sem igazán töltik meg élettel a történetet. A lusta, határozatlan, helyét nem találó főhős, Amy az egyetlen viszonylag jobban kidolgozott karakter, de őt sem éreztem igazán különleges szereplőnek. A jellemfejlődése a történet előrehaladtával kívánatos volt, de nem jelentkezett átütő erővel. Ennek a regénynek bizony elkelt volna még néhány különleges figura, aki több komikumot és dimenziót hozhatott volna a sztoriba.

A történet maga egyébként elég sovány, hiszen a cselekmény csakhamar repetitívvé válik (a csapat szétválik a sötétben, meg kell keresniük egymást, segíteni kell a megtalált személyen, aztán megint szétválnak, stb.) különösebb fordulatok sincsenek benne (talán csak Amy »pálforulása« az egyetlen komolyabb csavar, de ez sem igazán meglepő). Miután az összes szereplő összegyűlik, a kötelező red herringek lecsengenek, és a tényleges borzalmak elkezdődnek, a rutinosabbak már csak azt fogják számolgatni, mikor, melyik ismert horrorsablon bukkan fel.”