Radch Birodalom

Mellékes középső kötet – Ann Leckie: Mellékes háború

2015. december 7. 12:53

Az első regény izgalmai után nem ájultunk el Ann Leckie gendermentes és sokszorosan díjnyertes űroperájának második részétől, ami leginkább a harmadik rész egyfajta felépítéseként értelmezhető. Kaland, szerelem, cselszövés és ármány egy félreeső űrállomáson: elmondjuk a véleményünket a Mellékes háborúról.

Ann Leckie Radch Birodalom-trilógiájának első része, a Mellékes igazság (Gabo, 2014) gyakorlatilag az összes létező nagyobb sci-fi díjat megkapta tavaly. Megnyerte a Hugót, a Nebulát, a Brit SF-díjat és az Arthur C. Clarke-díjat a legjobb regényért; a Kitschiest és a Locust pedig a legjobb első regényért. Azóta megjelent a történet két folytatása: a második darabot most szállította magyarul a Gabo SFF. Mindjárt rátérünk erre.

De előbb: mire fel a hatalmas siker?

Fogalmam sincs. Leckie debütáló regénye ugyan kellemes olvasmány és feltétlenül érdemes elolvasni, de nem tartottam kifejezetten indokoltnak a díjesőt. Spoilerveszély! A történet szerint a Radch Birodalom hajóhadát mesterséges intelligenciák által irányított hajók alkotják, melyek személyzetét nagy részben a hajó által irányított testek - ún. mellékesek - adják. Leckie szépen festi le, milyen lehet több száz szemszögből látni a világot - majd azt is egészen fájdalmas pontossággal jeleníti meg, milyen az, mikor elveszíted ezt a képességet. Főszereplőnk, Breq ugyanis valaha hajó volt; a regény kezdetén viszont már húsz éve egyetlen megmaradt testében próbál bosszút állni azon, aki megsemmisítette többi részét és szeretett kapitányát.

Ez a személy pedig nem más, mint a szintén megosztott tudatként több ezer testben élő Anaander Mianaii, a birodalom teljhatalmú uralkodója, aki Breqet arra kényszerítette, hogy ölje meg a kapitányt, aztán semmisítse meg önmagát. Breq először egy idegen faj által készített szuperfegyvert hajkurászik, aztán ennek segítségével megpróbálja megölni az uralkodót. A regény végén kiderül, hogy Mianaii elméi legalább két frakcióba tömörülve háborúban állnak egymással - vagyis az uralkodó önmagával szemben folytat polgárháborút. Spoilerveszély vége.

A regény másik érdekessége és az, hogy a Radch Birodalom társadalma túllépett a kétpólusú nemi megosztottságon, tagjai tehát gendermentes polgárok. Az angol nyelvben ezért a „she” névmás vonatkozik mindenkire, illetve a magyar fordításban – cserébe azért, hogy a mi névmásunk alapvetően semleges nemű – a rokoni kapcsolatok csak a női oldalra korlátozódnak: mindenki lánytestvér, illetve mindenkinek csak anyja van. Ez magyarul persze kevésbé érzékletes különbség, angolul viszont érdekes állapotot hoz létre. Kezdetben azt hiszi az olvasó, hogy csak nők szerepelnek a könyvben. A technika megértése után pedig szabad a gazda: mivel nehéz nem nélküli karaktereket elképzelni, ezért én minden szereplőhöz társítottam nemet. Érdekes elgondolkodni azon, hogy kihez mi alapján. Erre még visszatérünk.

Mellékes áthidaló kötet

A Mellékes igazság tehát jó kis könyv volt, még ha nem is olyan zseniális, hogy minden díjat igazoltnak érezzek. Érdekes volt a játék a genderrel, izgalmas volt a megosztott, majd megosztástól megfosztott tudat kérdése, a konklúzió is izgalmasra sikerült, meg hát jól is volt megírva. A folytatással viszont akadtak gondjaim.

A Mellékes háborúban egy héttel az előző regény vége után vesszük fel a fonalat. Breq Mianaii új küldetést kap az uralkodótól, aki közben a nevére is vette: menjen el az Athoek Állomásra, és frissen megkapott flottakapitányi rangját kihasználva teremtsen rendet a teatermő vidéken. Breq el is indul új hajóján, a Kalr Kegyelmén az előző regényben megismert Seivarden hadnaggyal együtt a rendszerbe. Innentől kezdve viszont eléggé véletlenszerű események sora kezdődik.

Breq hamarosan belemerül az Athoek Állomás belpolitikájának közepesen érdekes világába. Nem állok neki részletezni az eseményeket, egyrészt hogy legyen miért elolvasni a könyvet, másrészt azért, mert tényleg nehéz lenne kiemelni bármit is. Ármány, cselszövés, merényletek követik egymást, miközben Breq megpróbál valamiféle rendet vágni a rendetlenségben. Nem világos, hogy kinek mi a motivációja; és az sem, hogy miért kéne, hogy ez különösebben érdekeljen minket. A végén kiderül, ki a gonosz, megismerünk egy csomó új karaktert, az univerzum viszont nem sokat mozdul mindeközben - éppen csak annyit, hogy kicsit felépítse a következő epizód történetét.

Mert erről szól ez a klasszikusan „középső” regény: az angolul már megjelent harmadik könyv fülszövegét elolvasva sokkal nagyobb izgalmakra számíthatunk arrafelé, amihez viszont szükség volt némi előjátékra. A Mellékes háború ez az előjáték: kicsit olyan, mintha egy regény első felét olvasnánk, és mikor jönne az izgalmas rész, hirtelen vége lenne az egésznek. Leszáll Kelenföldnél, ahogy mondani szokás. Ami viszont továbbra is érdekes: mi alapján döntünk egy gendermentes karaktereket felvonultató regényben a karakterek neméről? Hát a cselekedetek és a kulturális berögződéseink, sémáink alapján. Igyekeztem nem nagyon gondolkodni rajta, és tényleg csak az első benyomásra támaszkodni: a nemi arányok nagyjából egyenlőek lettek.

A remek borító egyébként borítószavazásunkon holtversenyben első lett, a kötet papírminősége viszont számomra nem volt teljesen kielégítő. A fordítás fent említett nehézségeiről egyébként itt beszélt a fordító, Kleinheincz Csilla.

vissza a teljes nézetre