„Én elhittem, hogy indián vagyok” – Cseh Tamásról nyílt új kiállítás a PIM-ben

2023. április 28. 19:47

Sokan sokféleképpen próbálták már megfejteni Cseh Tamás titkát. Ahol színpadra lépett, megelevenedett a váróterem, az albérlet, a mosókonyha, a Széna tér, az aluljáró, a pályaudvar, az őrszoba, s ezeket a tereket olyan karakterek népesítették be, mint Lee van Cleef, Szabó Kálmán, Irén és Fáskerti elvtárs, Antoine és Désiré, Vizi és Ecsédi, Horváth Anna vagy épp Novák.

2023. április 28. 19:47
null
Ádám Rebeka Nóra
Ádám Rebeka Nóra

Helyzetjelentések címmel emlékezik a nyolcvan éve született Cseh Tamásra a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) időszaki kiállítása. Cseh Tamás neve egybeforrt az általa jellegzetesen hunyorogva, őszintén, átlényegüléssel előadott dalokkal. Az érettségijére kapott gitárral már a '60-as évek elején dalokat írt, zenekart alapított, ám ekkor még nem volt egyértelmű, hogy sorsa nem a tanítás vagy a képzőművészet felé vezeti.

A három foglalkozás, kifejezésmód feltétlenül magában rejti azt a veszélyt, hogy mind a hármat félgőzzel, fél emberséggel, fél energiával csinálja az ember, én pedig egyet akarok csinálni, de ehhez először magamat kell megtalálnom.” (Cseh Tamás)

Cseh Tamás a gimnáziumi évei alatt képzőművésznek készült, grafikáiból, rajzaiból, olajképeiből néhány a kiállításon is feltűnik. A '70-es évek elejétől – a Bereményi Gézával való találkozást követően – vált a „dalok énekesévé”, és amolyan hírnökként járta a Kárpát-medencét.

Bereményi hétköznapi helyzeteket bemutató tűpontos szövegei, Cseh Tamás könnyed, franciás dallamai, szuggesztív előadásmódja egymástól elválaszthatatlanul, közösen hozták meg a sikert, és emelték kultikus státuszba ezt a populáristól minden tekintetben különböző, sajátos műfajt” – olvashatjuk a kiállítás terébe lépve.

 

 

Ahol Cseh Tamás színpadra lépett, megelevenedett a váróterem, az albérlet, a mosókonyha, a Széna tér, az aluljáró, a pályaudvar, az őrszoba, és ezeket a tereket olyan karakterek népesítették be, mint Lee van Cleef, Szabó Kálmán, Irén és Fáskerti elvtárs, Antoine és Désiré, Vizi és Ecsédi, Horváth Anna vagy épp Novák.

– mondta Demeter Szilárd, a PIM igazgatója. 

Kiemelte: az emlékkiállítás különlegessége, hogy társkurátorai, Cseh Bori és Csengey Balázs Cseh Tamás, illetve a dalszerző-énekes egyik alkotótársa, Csengey Dénes költő, író gyermekei, akik ritka alázattal és odafigyeléssel fordultak szüleik életműve felé. Csengey Balázs a tárlat címéről elárulta, hogy a '70-es években Cseh Tamás és Bereményi Géza is gyakran helyzetjelentésekként hivatkoztak közös dalaikra.

Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner

 

Miután Cseh Tamás és Bereményi hazajöttek 1972-es párizsi útjukról, eldöntötték, hogy nyilvánosság elé lépnek a dalaikkal – elfogadták Gyurkó László meghívását a Huszonötödik Színházba. Első műsorukat DAL nélkül... címmel '73-ban mutatták be. A tárlatból az is kiderül, hogy a szerzőpáros mindig ugyanazon a sajátos módon írta a dalokat: először Cseh Tamás helyben improvizált egy dallamot, vagy a korábban írtakból mutatott néhányat Bereményinek, aki választott. Majd miközben Cseh Tamás dúdolta a dallamot, Bereményi a szavakat, sorokat a dallamra illesztette. Máskor pedig a dallam alakult a szöveghez.

A dalírás egyfajta szertartás volt, ami koncentrált jelenlétet igényelt.

A dal alkotás és gyakorlás folyamatát Cseh Tamás általában rögzítette – korábban orsós szalagjain, majd magnókazettán. Ezekből is látható néhány a kiállításon.

A tárlat bővelkedik tárgyi emlékekben, nem elégszik meg nagy szavakkal, hanem tárgyszerűen is végigvezeti a látogatót a dalszerző munkásságán. A szalagos magnón és kazettákon túl megtalálható a térben a zenész korábbi festőállványa, festékei és ecsetei, gitárja, amit Baksa-Soós János adott neki, levelek, igazolványok, pengetők, és az indián-játékhoz használt fegyverei, eszközei is.

Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner

 

1961-ben, érettségi után Cseh Tamás és három barátja elindult Budapestről indiánt játszani. Először a Vértesben, a Gerecsében kerestek helyeket, majd a következő évben rátaláltak a Bakony egyik völgyére. Megállapodtak a harc és a fegyverhasználat szabályaiban, és indián öltözetet készítettek. A kiállításon látható a későbbi zenész által saját kezűleg készített fokos és tükör is. A játékban eleinte csak a szűk baráti kör vett részt, később egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

Én elhittem, hogy indián vagyok. Édesapám csinált íjat, tegezem volt, pajzsom, az általam elcsípett hörcsög prémével feszítve. A falun kívül éltem, ismertem a patakokat, az erdei ösvényeket, a rókalyukakat, a nádasokat. S ha ezt ismered, akkor a vidék a tiéd. Mindez elhalhatott volna bennem, mikor Budapestre költöztünk, Szerencsére a Gellért-hegy alján laktunk, a Villányi úton, s a hegyet ecetfák, dzsungelek lepték be. Csapatokat szerveztünk itt is, egy Sisa nevű fiú volt az ellenfelem. Így mentettem meg magamban az indiánt.” (Cseh Tamás)

Cseh Tamás a '60-as évek második felétől állandó vendég volt Erdély Miklósék Virágárok utcai lakásában,

ahol a korabeli értelmiség jó része megfordult.

Erdély  Miklós építész, képzőművész, filmrendező, író a korszak underground kultúrájának jelentős hatású egyénisége volt. Nála ismerte meg Cseh Tamás Bereményi Gézát, Baksa-Soóst, Kormos Istvánt és Szenes Zsuzsát is.

Egy alkalommal, mikor Cseh és Bereményi új szerzeményeiket mutatták be szűkebb baráti körüknek Iskola utcai albérletükben, Baksa-Soós János elhívta Cseh Tamást, hogy lépjen fel egy Kex-koncerten, a Citadellán. Ez volt a Cseh és Bereményi dalok első nyilvános, nagyközönség előtti szereplése.

„Baksa fölszólít, bemutat: a barátom fog énekelni. Én ilyen lámpalázas még életemben nem voltam, izzadás, remegés, halálfélelem, és ahogy a mai napig a színházban néha, az ember bele a sötétbe, megy előre, köd előttem, köd utánam. Jóval később veszem észre, hogy itt nem lehet megbukni. Aki a Baksa vendége, annak nyert ügye van. Én pedig átestem a tűzkeresztségen.” (Cseh Tamás)

A tárgyi emlékeken kívül rengeteg hangzó-, videó- és írott anyag is a kiállítás részét képezi. Dalszövegek, naplórészletek, feljegyzések, üzenőcetlik bukkannak fel itt-ott a térben.

Kép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner

 

Cseh Tamást egy barátja ajánlotta Jancsó Miklósnak, aki 1971-ben egy gitáros karaktert keresett Még kér a nép című filmjébe. Jancsó egy dalt is kért a Cseh-Bereményi párostól – így született meg a Filmdal.

Cseh Tamás ettől fogva a Jancsó-filmek visszatérő szereplőjévé, tipikus karakterévé vált.

A tárlat ennek a közös munkának is méltó emléket állít.

Cseh Tamás barátsága Csengey Dénes íróval a '70-es évek végén kezdődött. A Cseh-Bereményi dalok világáról, előzményeiről, hatástörténetéről Csengey „... és mi most is itt vagyunk” címmel írt esszékötetet. 1986 tavaszán készült el közös műsoruk, a Mélyrepülés.

„Azon a reggelen éneklő szél lesz, és amit kimondasz, beteljesül.” (Cseh Tamás-Csengey Dénes: Mélyrepülés)

Az 1980-as években az ellenzéki találkozók, amelyek közül az emblematikus lakitelkin Csengey Dénessel együtt Cseh Tamás is jelen volt,

megmutatják, hogy általános igény volt a változásra.

A hatalom represszióval is próbálkozott, Csoóri Sándor mellett többek szilenciumot kaptak, s folyóiratokat tiltottak be. Cseh Tamás pályája mégis ebben az évtizedben fut csúcsra. A Várszínház mellet a Katona József Színház tagjaként is játszik, járja az országot, koncertezik, filmszerepeket kap. Ekkor születik a Frontátvonulás is, ami után felmerül a kérdés, van-e még mit mondani... 1982-ben Bereményivel befejezik a közös munkát.

A mi korosztályunk nagyon várta ezeket az időket. Évtizedek óta csak erre vártunk. Én nem háborgok, nem lázadok. Úgy gondolom, a világ jobb felé indul, csak nehezen megy... én eddig egész életemben vártam. Most legyek türelmetlen?” (Cseh Tamás)

 

 

A kiállítás darabkái a tárlat végére összeállnak egy egésszé. Akármerre néz az ember a térben, mindenütt Cseh Tamást látja és érzi. A képeken, a felvételeken, az írásokon, a háttérben szóló dalokon keresztül még eltávoztában is nagyon erősen érezhető a jelenléte.

Olyan atmoszférát tud teremteni úgy is, hogy nincs jelen sem a kiállítótérben, sem már ebben a világban, mint senki más.

A furcsán ismerősnek tűnő, mégis álomszerű képkockák között az ember rádöbben, hogy valóban olyan helyzetjelentések ezek, amelyek a hetvenes-nyolcvanas évek problémáit mesélték el, s azon jócskán túlmutatva, egyes darabkák napjainkban is éppoly aktuálisak.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Cseh Tamás-kiállítása 2024. január 28-ig látogatható.

 

Nyitókép: Ádám Rebeka Nóra / Mandiner

 

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Frakk a macskák réme
2023. április 30. 11:31
A Géza bácsi a szomszéd házba költözött, arra a környékre, ahol életem kezdetétől laktam megszakításokkal. Minden a helyére kerül, ahogy néha látom a "rajtamaradt télikabátjában" és kalapjában sétálgatni.
reepcze
2023. április 29. 19:53
(Rebikém! Már megint ez az undorító igénytelenség. "Csengery Dénes"? És négyszer is "Csengery"? Kapkodni kellett mert lapzárta volt, vagy netán Csengerynek hívják a krapekodat?) Javította, tárgytalan.
Rocktoberi
2023. április 29. 19:27
Budapest Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói Maradunk itt, neve is van: Budapest Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás Közértbe megy le tejért János és Tamás Házakon rések, azon kilépnek Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói Maradunk itt, neve is van: Budapest Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás Közértbe megy le tejért János és Tamás Tócsák tükrében magukat nézve Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves A fekete lyuk egy nem létező égitest Három év múlva nem vagyok hadköteles Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? Itt van a város, vagyunk lakói Maradunk itten, maradunk itt, maradunk
Rocktoberi
2023. április 29. 19:22
Születtem Magyarországon... Születtem Magyarországon, 77 éves vagyok, fejemben összekeveredtek a féldecik s kormányzatok. Neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is, harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is. Elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt, s vagy kétannyi elhagyott. Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet, és mégis itt vagyok. Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál: "Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket, egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain, de áll önök előtt!" Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat, és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak, hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul. Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul? És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény, elszállnak az első szélre! Mi lesz így? - kérdezem én. Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál: "Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket, egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain, de áll önök előtt!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!