Hat fantasztikus trilógia, amit egyben érdemes lenyomni

2016. november 22. 10:00

Ez egy sorozat? Á, nem veszem meg, lehet ki se adják a többit – mondja az olvasó. Á, ki sem adom a többit, az elsőt sem vették meg – mondja a kiadó. A könyvsorozatok kiadásának huszonkettes csapdáját feltörendő most hat olyan sci-fi- és fantasy-trilógiát ajánlunk olvasóinknak, amelyeknek mindegyik része megjelent magyarul – és amelyeket megéri gyorsan egymás után végigolvasni.

2016. november 22. 10:00
Pintér Bence

Minden gyűjtő rémálma, ha félbemarad egy olyan könyvsorozat hazai kiadása, aminek az előző köteteit már beszerezte a könyvespolcra. A kiadóknak viszont az a rémálma, ha egy-egy sorozat első, második kötetét azért nem veszik meg az olvasók, mert majd inkább egyben szeretnék, ha már biztosan kijött mind. A kör ördöginek látszik, nem egy sorozat félbe is marad, hogy aztán soha, vagy csak évekkel később, esetleg más kiadónál folytatódjon. Mi most hat olyan sci-fi- és fantasy-trilógiát ajánlunk, aminél már nincs kockázat: minden darabjuk megjelent magyarul, és mind megérdemlik a helyet az olvasók polcán.

*

Jeff VanderMeer: Déli végek

Weird fiction. Nem kavarta fel annyira az állóvizet itthon Jeff VanderMeer trilógiája, pedig. Adott az X Térség, egy furcsa anomália a térképen, ahol furcsa dolgok történnek. A kormány évtizedek óta küldi ide a különböző tudósokból álló expedíciókat, hátha kiderül, mi is történt itt pontosan. A kutatócsapatok kevés túlélőjével azonban valami nagyon nincs rendben. Az Agave Könyvek által csinos-okos borítókkal kiadott trilógia egyszerre idézi Lemet, Sztrugackijt, meg még talán egy kicsi Lovecraftet is, és még sorolhatnánk. VanderMeer nem akar mindent megmagyarázni, de lebilincselő prózájával igyekszik minket végigvezetni a furcsaságokon. Érdemes egyben olvasni, hogy képben maradjunk. A történetet egyébként éppen most adaptálják mozivászonra, Natalie Portmannel a főszerepben.

Mark Lawrence: Széthullott Birodalom

Fantasy. Az első könyvnél megtorpanók morgolódása teljesen érthetővé válik, amint megnézzük, mit mondanak azok, akik a harmadik rész végére jutottak. Mark Lawrence komplex és nagyívű trilógiája megköveteli az olvasó részéről az elköteleződést – vagy mindhárom, vagy egyik sem. A regény szerkezete – könyvenként két különböző idősík, néhány esetben nézőpontváltás – miatt még két könyv után sem következtethetünk a teljes képre, ráadásul a szerző olyan mesterien hinti el az oda-vissza történő utalásokat a szövegekben, hogy igazán csak a harmadik rész után érezhetjük teljesnek Jorg Ancrath történetét. (Kép innen.)

Pierce Brown: Vörös lázadás

Sci-fi. A függővégek és a tempó már eleve indokolja, hogy az amint befejeztük az egyik részt, rögtön nyúljunk a másikért, de nem csak emiatt érdemes maratont tartani Pierce Brown disztópikus sci-fijéből. A történet rendkívül dinamikusan halad előre, a részletek és események könyörületet nem ismerve képesek az olvasóra zúdulni, és ez könnyen kifoghat azokon, akik elég időt hagynak két könyv között a felejtéshez. Bár a vélemények eltérnek arról, melyik a legjobb és melyik a leggyengébb rész, az vitathatatlan, hogy akinél az első könyv alatt beüt a flow-élmény, annak tanácsos egyben fogyasztania ezt az epikus történetet.

Ann Leckie: Radch Birodalom

Sci-fi. A 2013-as év nagy durranása volt Ann Leckie trilógiájának első könyve, a Mellékes igazság. Főhősünk, Breq egykor a Radch Birodalom hajója volt, aki egy csomó mellékest irányított, több száz szempáron keresztül figyelte a világot. Azonban egy titokzatos szabotázs következtében nem hajó többé, és csak egy teste maradt – ez a test pedig elhatározta, hogy bosszút áll a Birodalom sok ezer testtel rendelkező császárán. De a helyzet még annál is bonyolultabb, mint gondolta. A Gabo SFF gondozásában megjelenő trilógia ebben a hónapban kap lezárást a kiadónál, és miközben a második rész kicsit leült, a harmadik minden kritika szerint méltó lezárása a sagának.

Lev Grossman: Varázslók

Fantasy. Lev Grossman fogta a fantasyt, és annak néhány alműfaját, és fenekestül felforgatott benne mindent. A Harry Potterrel felnőtt generáció egy újabb varázslóiskolát ismerhet meg, de itt már a felnőtté válás a központi téma, és az, hogy el kell-e engedni a gyerekkor álmait, és ha igen, mikor. Grossman remekül megírt trilógiája olyan sötét, posztmodern fantasy, ami kemény kérdéseket boncolgat nagyon szerethető karakterek felvonultatásával. A második és a harmadik részről mi is írtunk, a SyFy-on pedig hamarosan debütál a trilógiából készült könyvsorozat második évada. 

Hannu Rajaniemi: Jean le Flambeur

Sci-fi. Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy mi a modern sci-fi, mit olvasson, ha képbe akar kerülni, akkor általában rávágom, hogy Hannu Rajaniemi. A Skóciában élő finn szerző úgy alkotott egy elképesztően ötlettel teli poszt-cyberpunk világot, hogy közben belefűzte a történetbe egy sor más irodalmi tradíció elemeit, így itt van Arséne Lupin mestertolvaj, van detektíves noir, szuperhősök, mesterséges intelligenciák, meg Ezeregy éjszaka meséi; de van például egy egész nép, akik a videójátékos klánokból nőtték ki magukat. És mindennek a közepén ott van Jean le Flambeur, a Naprendszer legravaszabb tolvaja, aki leginkább magát szeretné végre megtalálni. A szerző novelláskötetéről itt írtunk korábban.

*

A Mandiner.sci-fi listái itt érhetőek el egy helyen. Listáink a szerzőik véleményét tükrözik, nem az egyetemes, objektív igazságot, ezért szívesen várjuk a kiegészítéseket kommentben. Kövess minket Facebookon és Molyon, vagy tedd be az oldalt az RSS-olvasódba!

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
csortu
2016. november 23. 07:15
Pont most olvasom, és egyre azon gondolkodom, vajon mire fel ez a nagy népszerűség? Szerintem is, az elsőben még volt ötlet, de a kivitelezés már ott is döcögött. A másodikat meg többször letettem hetekre, annyira nem izgatott. Most is csak azért került elő, mert flú szízön van, és a Babylon's Ashes (Corey, Expanse #6) még mindíg nem jelent meg. Rajaniemi viszont nagyon király, főleg hogy tele vannak a könyvei finn nyelvi referenciákkal. Lehet, inkább újraolvasom a The Quantum Thief-et.
Pintér Bence
2016. november 23. 06:20
A túltolt hype ellenére szerintem az első jó volt, a közepesnél jobb.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!