Megtalálta magyar édesanyja vészkorszakbeli megmentőit a venezuelai zongoraművész

2020. június 28. 12:30

Andres Carciente zsidó származású édesanyja hatéves volt, amikor 1944-ben a fakereskedő Turóczy Lajos és a felesége elbújtatta a nyilasok elől. Carciente 76 év elteltével, a Mandiner és olvasóinak segítsége nyomán személyesen mondhatott köszönetet a megmentők unokájának, s lerótta kegyeletét a segítők síremlékénél. Videóriportunk!

2020. június 28. 12:30
null
Sal Endre
Sal Endre

Videóriportunk a találkozásról

 

Néhány hete mutatta be a Mandiner Friedmann Ágnes és fia, Andres Carciente történetét – a zongoraművészét, aki édesanyja vészkorszak korabeli megmentőit keresi Magyarországon. 1944-ben a zsidó származású Friedmann Ágika hatesztendős volt. Valószínűleg az édesanyjával együtt deportálták volna, ha nem kapnak segítő kezet. Budán, egy lakásban vészelték át a nyilas terrort. A borzalmakat túlélték, a kislány pedig a háború után Svájcba került leányotthonba, majd a család Dél-Amerikába ment, és végül Venezuela fővárosában, Caracasban telepedtek le. 

Friedmann Ágnes aztán felnőtt, Venezuelában házasodott és megszületett a fiuk, Andres. Ő volt az, aki már felnőttként elkezdte kérdezgetni az édesanyját, ugyanis mindig is izgatta a család története. Aztán nyomozásba kezdett. Sokáig semmire sem jutott, aztán talált egy képeslapot, amelyben minden jel szerint a család megmentőjéről írt még 1947-ben a nagymamája.

A Turóczy házaspár, akik megmentették az akkor hatéves Ágikát

 

Andres egyébként hosszú évek óta Budapesten él. Zongoraművészként végzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián, s úgy volt, visszatér Caracasba, ám közbejött a szerelem, itt ragadt, megházasodott és gyermekük is lett. Családtörténeti nyomozása során

eljutott odáig, hogy egy bizonyos Turoczy vagy Túróczi Lajos leszármazottjaival szeretne megismerkedni,

mert több mint valószínű, hogy ő volt az édesanyja megmentője.

A Mandiner ekkor mutatta be Carciente történetét és keresését – és néhány hét alatt olvasóink segítségével eredményre jutottunk!

*

Andres Carciente és Turóczy Éva a Venezuelában élő Ágnessel beszélget

 

A Balaton mellett, Szigligettől nem messze fekszik Nemesvita. Ebben a kisközségben él Turóczy Lajos unokája, Éva. Egy ismerőse szólt neki, hogy szerinte a nagypapáját keresi a venezuelai zongoraművész, és ezek után jelentkezett a Mandinernél.

Rövid egyeztetés után aztán kiderült, tényleg az ő nagyszülei bújtatták az akkor hatéves kislányt, Ágikát és az édesanyját.

A nagy találkozásra is sor került Nemesvitán, ahová a Mandiner jelenlétében látogatott el Andres Carcientes. Virággal, kóser pálinkával és egy hatalmas köszönömmel érkezett a Balatonhoz közeli településre, ott is Turóczy Éva házába.

Éva régi fényképekkel is készült, így

Andres végre megláthatta, kik mentették meg az édesanyját. Ha nem tettek volna így, ma ő sem élne.

„Ez egy csoda, köszönöm, hogy itt lehetek” – mondta Andres, aki ha némi akcentussal, de magyarul is beszél.

A hatéves Falus Ágnes. Hónapokon át bújtatták a kislányt a nyilasok elől

 

Mint itt is elmondta, hosszú évek óta próbált nyomára bukkanni a megmentő családjának, ám nem járt sikerrel. Aztán néhány héttel ezelőtt az egyik fiók mélyéről előkerült egy képeslap, amelyet Falus Ágnes 1946-ban írt:

A lapot sosem adták postára, ám a címzésből kiderült, hogy a férfit Turóczy Lajosnak hívták és a Böszörményi úton élt akkoriban. Így indult a keresésükre Andres, aki aztán Tóthné Zsuzsa segítségével a Mandinerhez fordult.

A képeslap, amely végül a család nyomára vezetett

 

A találkozás során Turóczy Éva elmesélte, hogy a nagyszüleinek fakereskedése volt, és a szomszédjukban lakott egy textilkereskedő, aki jó ismerőse lehetett Ágnes családjának. Így került a kis Ágnes és az édesanyja a vészterhes időkben a család lakásába. Hosszú hónapokon át nem mozdultak ki onnan, csak akkor mentek le a pincébe, amikor légitámadás volt.

A Venezuelában élő Falus (Friedmann) Ágnes ma 82 esztendős, akit

a fia a helyszínről hívott fel skype-on, hogy megismerhesse a megmentőjének unokáját.

Ágnes amúgy az emlékei szerint minimum hat hónapot élt Turóczyék lakásában, új nevet kellett megtanulnia, de már nem emlékezett rá, és az is rémlett számára, hogy sokat játszott a lakásban.

Andres lerótta kegyeletét a megmentők síremlékénél

 

Turóczy Lajos fakereskedését a háború után államosították, így később egy gyárba ment el dolgozni. Az unokája, Éva szerint a nagymamával együtt jó kedélyű, kedves emberek voltak, s a családban nem volt titok, hogy a háború alatt zsidó származású embereket mentettek. A nagypapa egyébként 1973-ban halt meg.

A nagypapa és a nagymama síremléke a nemesvitai ház udvarán van,

így Andres leróhatta kegyeletét, zsidó szokás szerint kavicsot helyezve a síremlékre.

Hetvenhat év. Ennyi idő után zárult le egy befejezetlen történet, amely a II. világháború borzalmai alatt kezdődött. Andres és az édesanyja hosszú évtizedek után megtalálták a megmentőiket, hogy köszönetet mondhassanak azért, amit tettek, aminek életüket köszönhetik.

Fotó: Ficsor Márton

Összesen 51 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
medve
2020. június 29. 15:39
Köszönjük a történetet, gratulálok a Mandinernek.
barany
2020. június 28. 19:32
A Turóczy unoka büszke lehet a nagyszüleire.
Akitlosz
2020. június 28. 18:38
Csak a szokásos. A Mandineres címadó ember szerint magyar, míg a cikk szerint zsidó. Na vajon melyik nem mond igazat? Ha Mozart kínai lett volna, akkor https://www.youtube.com/watch?v=PDP5jhT3a24&t=9m4s
Tatulus
2020. június 28. 16:00
Szép emberi történet! Emberség és becsület - sok magyar volt akkor is, aki így érzett, és akkor is a csürhe volt az, aki beállt nyilasnak és gyűlölködve gyilkolászott ártatlan embereket és gyermekeket!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!