Hosszú évekkel ezelőtt egy keresztelő utáni összejövetelen lettem figyelmes egy evangélikus templom gyülekezeti termének fehér falán elhelyezett képzőművészeti alkotásra. A kortárs diptichonon egy jobb és egy bal tenyér két üveg közé zárt fotólenyomatán kerek ostyák rendeződtek látszólag véletlenszerű sorrendben. Mint az égitestek az univerzumban. Lovas Ilona (1946–2021) Stáció sorozatának darabja minden magyarázat nélkül az úrvacsora liturgiáját juttatta eszembe azon a helyen és abban a pillanatban, a spontán megfejtés pedig a legkevésbé sem ment mellé. A másfél éve elhunyt, pályáját textilművészként kezdő képzőművész a hetvenes évektől a különböző anyagok – merített papír, marhabél, üveg, fotó stb. – használatában rejlő lehetőségek kiaknázásával, objektek, performanszok, konceptuális képzőművészeti alkotások segítségével feszegette a klasszikus textilműves technikák határait, hogy a szerényen meghúzódó életmű idővel a legizgalmasabb kortárs hazai képzőművészek közé emelje Lovast. A Műcsarnok több termet megtöltő, Stációk címen látható emlékkiállítása – kurátora Kondor-Szilágyi Mária – az életmű rekonstrukciójára törekszik, bemutatva a teljes életutat felrajzoló főbb műtárgycsoportokat. Lovas Ilona műveivel egész életében a transzcendenst, a spirituálist, a szakralitás tartományait kereste, nem véletlen a művészettörténész Százados László véleménye, aki Lovas csendjének és figyelmének közegét többek között Pilinszky Jánossal, Andrej Tarkovszkijjal, Ingmar Bergmannal vagy Arvo Pärttel rokonítja. Évekkel ezelőtt ars poeticával felérő megnyilatkozása így hangzott: „Végzem a dolgom, és munkáimban a számomra legfontosabb kérdésekről beszélek. A munkáim az ég felé tekintenek, az egyetlen igazsághoz vezető útra szeretném besorolni magamat velük. Mindent ennek rendelek alá. Én az anyagok átszellemítésével próbálom elérni mindezt. […] munkáimnak is egyre tisztábbaknak, manipulációtól mentesebbnek kell lenniük.” Lovas Ilona hátrahagyott életműve csak arra vár, hogy a szélesebb közönség is megismerkedjen vele.
(Stációk – Lovas Ilona emlékkiállítása. A tárlat a Műcsarnokban tekinthető meg február 12-éig)
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.
Aktív fenyegetésről van szó, amely mögött a térségben hosszú ideje aktív érdekcsoport áll – állapította meg az ellenzék külföldi kampánytámogatása kapcsán a Szuverenitásvédelmi Hivatal. A szervezet arra is fényt derített, hogy már Karácsony Gergely 2019-es kampányát is megtámogatták kívülről.