Jankovics Marcellről mindig a Fehérlófia jut eszembe. Persze eszembe juthatna más is, de valamiért ezzel a rajzfilmjével azonosítom. A 2021-ben elhunyt rajzfilmrendező, író, illusztrátor – a sok egyéb szakmáját inkább nem is sorolom – hatalmas és kimeríthetetlen életművet hagyott maga után. A legtöbben nyilvánvalóan a filmjeiről ismerik, pedig kultúrtörténészként is jelentős munkák fűződnek a nevéhez. Az életében elkészült utolsó rajzfilmes munkája a Toldi című rajzfilmsorozat volt. A sorozatot nem láttam, a nemsokára bemutatandó moziváltozatát viszont igen, s annyit elöljáróban elmondhatok, hogy lenyűgöző élmény volt.
Ezt a filmet Jankovics Marcell már csak társrendezőként jegyezhette. A film eredeti világát még ő álmodta meg, a végső formába öntés viszont Csákovics Lajos érdeme. Ők ketten tehát a Toldi mozifilm rendezői, s ne feledkezzünk meg a Kecskemétfilmről sem, a legendás animációsfilm-stúdióról, melynek rajzolói és egyéb munkatársai ismét kitettek magukért. Az már a film első pillanatiban látszik, hogy a Jankovics-univerzumban járunk, noha a képi világ most nem tűnik olyan radikálisan újszerűnek, mint évtizedekkel ezelőtt. Sokkal inkább a kifinomultság szembetűnő, a képzőművészeti igénnyel és érzékenységgel megálmodott látvány. Itt minden a helyén van, a helyszínek autentikusak, és minden elemükben a 14. századi magyarországi viszonyokat tükrözik, erre az alkotók külön figyelmet fordítottak.
Arany János halhatatlan elbeszélő költeményét talán nem kell bemutatni senkinek, fontos viszont megjegyezni, hogy a filmben szöveghűen hangzik el a mű, ahogy kell, nincs semmi rövidítés vagy tömörítés, tehát semmi butítás és engedmény, ami nagyon jól van így. Kitűnő ötlet volt az alkotók részéről, hogy a gyakran felbukkanó narrátor figurája nem más, mint maga Arany János, pontosabban a szellemalakja. Sodró és elemi erejű képek ragadják magukkal a nézőt, s ez a lendület egészen a stáblista feltűnéséig kitart.
Kilenc nap, tizenhárom társulat, húsz előadás. Június 1. és 9. között újra Jelen/Lét fesztivál a Nemzetiben, ahol a hazánkban élő nemzetiségi színházaké a főszerep. Cigány, szerb, német, szlovák, örmény társulatok villantanak fel egy-egy szeletet jellemzően a saját történeteikből és kultúrájukból.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.