Üdv a Spekulatív Zónában!

2017. július 21. 12:08

Pintér Bence
Spekulatív Zóna

Spekulatív, mert ez a szó jól lefedi azokat a műfajokat, amivel foglalkozok; és Zóna, mert Alkonyzóna.

Sok minden miatt lett szuper az mSF, legalábbis a saját értékelésem szerint. Egyrészt azért, mert egyfajta profi, újságírói szemlélettel akartam nekiállni annak, amit itthon (és a világban) legtöbbször elkötelezett rajongók csinálnak a szabadidejükben. Azt akartam, hogy legyen a hazai fantasztikus irodalomnak egy naprakész hírportálja, ahol ott vannak a fontos hírek; ahol - amennyire lehet - tárgyilagosan írunk a friss könyvekről és filmekről; ahol vannak tényleg jó, profi interjúk érdekes emberekkel, amelyeknek a végére nem írjuk oda, hogy »Köszönöm az interjút!«. (Amivel semmi baj nincs, amíg nem egy újsághoz próbálsz majd leadni egy ilyen anyagot.) Ahol akár komoly újságírói munkát is lehet végezni egyes ügyekben - lett is ilyen ügy, szerintem sosem dolgoztam még annyit cikken, mint a két galaktikás anyagon.

Ez a formátum azonban sok kompromisszummal jár. Megköti az ember kezét. Nem feltétlenül írtam le mindig pontosan azt, amit gondoltam; bár azt sem tagadom, hogy néha talán átléptem azt a határt, amit megengedhettem volna magamnak. (Gondolok itt a Zsoldos-díjas vitára a Molyon, vagy arra, amikor lelepleztem a kommentszekcióban álnéven észt osztó Michael Waldent.) Egy ilyen portál szerkesztőjeként, mint amilyen a Mandiner.sci-fi volt, nagyrészt pártatlannak kell lenni - vagy legalábbis annak kell látszani. Főleg, ha az a cél, hogy a hazai fragmentált olvasótábor minél nagyobb szeletét, minél több csoportját meg tudjuk szólítani. Ettől a kötelességtől apró, boldog sóhajjal szabadulok meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól mindenkibe páros lábbal bele fogok rúgni, de elképzelhető, hogy többet fogok megengedni magamnak.

A másik kényszer az, hogy az ember nem magának olvas. Sok jó könyvet olvastam az elmúlt két évben, jó részük olyan volt, amit magamtól is elolvastam volna. De sok volt köztük olyan, amit nem. Még a jók között is. Minden ilyen könyv valami olyantól vette el a helyet, amit szívesebben olvastam volna, vagy ami hozzátett volna a készülő regényemhez. Az utolsó időszak különösen súlyos volt ebből a szempontból, amikor minden megjelenés az én nyakamba szakadt. Ennek vége. Egész egyszerűen felszabadító érzés volt most már a vége felé, hogy összeraktam a listát, amit Majd Akkor Fogok Olvasni, Ha Magamnak Olvasok.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30643