Ben H. Winters: Földalatti légitársaság

2017. július 04. 13:31

Winters nem ítélkezik, szenvtelenül, tárgyilagosan osztja meg főszereplője gondolatait, aki hazugságok és átverések révén jut be az önjelölt csempészek, a rabszolgaságot nyomorra cserélő feketék, vagy a szolgaságot elítélő, de a feketéktől irtózó északi fehérek közé.

2017. július 04. 13:31
Desrix
Geekz

Az, aki egy precízen átgondolt alternatív világ bemutatásában reménykedik, már annál inkább - a Földalatti légitársaság nem vacakol a részletekkel, amelyik ötlet belefért a koncepcióba, az maradt is, ezért a világgazdasági embargó, az USA technológiai fejletlensége, gyengébb globális jelenléte nem csak elnagyolt és homályos, de erősen megkérdőjelezhető is. Írói részről ez a látszólagos hanyagság valószínűleg szándékos, mert a fókusz sosem hagyja el az alternatív társadalom keretei közé illesztett detektívkedést és az emberi természetről készült kaleidoszkópot, így emiatt a világot csak érintőlegesen tárgyalja.

Winters regénye kényes témához nyúl, és viszonylag újszerű megközelítésben tálalja a faji egyenlőtlenség kérdését, de nem csinál belőle ideológiai kiáltványt, sőt, kórboncnok módjára pakolja ki a corpus szerveit, és mutogatja végig, melyik miként veszi ki a szerepét a nagy egészből. Főhősével ugyan nehéz azonosulni, de ő épp ettől élő és igazi, ráadásul elég változáson megy keresztül, hogy a befejezés némi drámai színezetet kapjon. A Földalatti légitársaság nem lesz az Év Könyve, de vállalt feladatát, hogy egy rabszolga bőrébe bújtasson, és elgondolkodtasson, maradéktalanul teljesíti.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik