Nyugat+Zombik – egy képregény kálváriája

2017. július 3. 07:56

A kért összeg 2014-ben egy nap alatt összegyűlt, az alkotó pedig ígéretet vállalt arra, hogy a támogatók 2015. karácsonyára már kezükbe is vehetik majd az eredményét. Erre azonban a mai napig nem került sor.

Erről az oldalról abszolút jogosnak érzem a kritikát: rá lehet és rá is kell mutatni arra, hogy Csepella mit vállalt és ehhez képest mit teljesített. Ugyan egy alkotói folyamatba nincs és azt hiszen, nem is lehet beleszólásunk, hacsak nem a kiadói vagy a szerkesztői vagyunk az adott kötetnek, de éppen a közösségi finanszírozás miatt célszerű, ha kialakul egy civil kontroll is. Jogunk és lehetőségünk van arra, hogy információt kérjünk, nyilvánosan megvitassuk a témát - és jó is, ha ezt megtesszük, hiszen így felhívhatjuk a figyelmet a következményekre is. Jelen projekt kapcsán ez különösen fontos, hiszen maga Csepella Olivér sem igen kényezteti el a leendő olvasókat, támogatókat adatokkal: többször hónapokig semmit nem lehet tudni sem a késés okáról, hogy a várakozás végét ne is említsem. Talán pont ez okozza a felkorbácsolt érzelmeket is.

De ezen túl jogászként és magánemberként is különösen egyet tudok érteni a véleménynyilvánítással, ha az nem személyeskedő és nem is indokolatlanul bántó. Hiszen aki alkot, annak szembe kell néznie a véleményekkel is. Csepella ráadásul az első fecskék egyikeként töri az utat a hasonló projektek előtt, így a jövője tágabb értelemben a képregényes szcénát is érinti. Így ezt a kis fricskát erről az oldalról is jogosnak látom. Nem mellesleg a hazai comic-közösség fejlődéséhez az is hozzátartozik, ha nyilvánosan reflektálunk egymás tevékenységére, hiszen ez fejlesztheti a tagok közötti interakciót, esetleg olyan kommunikációt alakít ki, ami hasznos lehet a későbbiekben.

De végső soron mit is gondolok a Nyugat-Zombik (tragikomédia) kiadványról (ha vidékiként egy kis késéssel átvehettem a példányomat)? Hogy ártalmatlan. Vagy, kicsit pontosítva, Adams után szabadon, jobbára ártalmatlan. A nyugatos szerzők idézetei jobbára ülnek: a kedvencem természetesen a gonosz Karinthy, de Móricz vagy éppen Tóth Árpád sorai is szépen illeszkednek. A rajzok profik és az egész hangulata kiválóan illik a Nyugat+Zombik képi világához, ami nyilván a cél is volt. Nem tűnik bántónak, persze erről meghallgatnám Csepella Olivér véleményét is. Viszont az biztos, hogy remekül fog passzolni a kész kötethez. Mert azért bízok abban, hogy a Nyugat+Zombik hamarosan elkészül és meghálálja azt a bizalmat, amit sokan belefektettek. Mert ezt mindenki megérdemelne: nem csak a támogatók, de maga a szerző is.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30577