Úgy pusztult el a civilizáció, mint béka a felforralt vízben

2017. június 19. 09:57
Rácz Viktória
Roboraptor

Könnyű lenne ráfogni a sorozatra, hogy valóságtól elrugaszkodott felesleges hisztéria, és mondhatnánk, hogy „velünk ilyen úgyse történhet meg”, ám Atwood története cseppet sem légből kapott, épp ellenkezőleg, tűpontos képet fest társadalmunk működéséről.

A szolgálólány meséjének első évada tíz, majdnem egyórás epizódból állt, amelyekben szépen fokozatosan ismertették meg velünk az új világrendet, illetve visszaemlékezésekből nagyjából az is kiderült, hogy milyen folyamatok vezettek a diktatúra kialakulásához. A sorozat egyediségét többek között az adja, hogy olyan embereket láthatunk egy sok szempontból sötét középkorra emlékeztető világban, akik ugyanabban a civilizációban nőttek fel, mint mi, tehát pontosan emlékeznek rá, hogy milyen volt demokráciában élni. A narrátor a főszereplő Offred, akinek nem csak azért fontos hallanunk a gondolatait, mert ezáltal jobban megértjük a motivációit, hanem azért is, mert egy groteszk kontrasztot teremt a külvilág felé mutatott viselkedése, és a belső érzelmei között. A nyomasztó cselekményt remekül ellensúlyozza, amikor egy-egy feszült helyzet közben gondolatban elereszt egy káromkodást, vagy éppen szarkasztikus megjegyzést tesz a szituációra. Hiszen ő is látja, hogy mennyire szürreálisan elmebeteg az a világ, amelyben élni kényszerül. Offred nem magáért akarja túlélni a rendszert, hanem a kislányáért, akiről nem tudja, hogy hol van, emiatt érthető, miért nem választja a sokak számára népszerű kiutat, az öngyilkosságot.

Az első évad hangulata elképesztően hátborzongató volt, köszönhetően a szürke és ijesztő világnak, amit az alkotók létrehoztak. A casting elég jól sikerült, a Mad Men – Reklámőrültekből ismert Elisabeth Moss alakítja Offredet, akinek ha kivágnánk a hatásszüneteit, valószínűleg negyed órával rövidebb lenne minden rész, de kár lenne ez az áldozat, hiszen nagyon izgalmas látni az arcán, ahogyan bizonyos válaszok előtt fontolgatja, hogy küldjön-e el mindenkit az anyjába, vagy a túlélés érdekében vágjon inkább jó képet. Messze nem csak a nyomasztásban jeleskedik a sorozat, hiszen a szlogenje is optimizmusról árulkodik: Ne hagyd, hogy a gazembereknek legyűrjenek.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30497