Saga of Tanya the Evil - Háborúzni gyerekjáték

2017. június 15. 10:20

Desrix
Geekz

Egy tízéves kislány, aki egy alternatív első világháború katonatisztjeként mágikus képességei segítségével hasítja az eget, és épületeket robbant fel egyetlen lövéssel.

A Saga of Tanya the Evil egy érdekes elegy. Tanya loli-karakterén kívül minden más alkotórész - vizuális dizájn, világépítés, hangulatkeltés, történetvezetés - egy komoly háborús sorozat ígéretét hordozza magában, tartózkodva az animékre oly gyakran jellemző szélsőséges megnyilvánulásoktól. Az alapfelvetéstől eltekintve, miszerint egy kiemelkedő képességű kislány ilyen fiatalon már a katonaság tisztje, felnőttes közeget és történetet kapunk, ám annak hordereje, hogy - a mágiától eltekintve - egy kvázi-reális világban hogyan mehet végbe, miképp történhet meg eme fenti abszurd helyzet, igencsak elhanyagolható. Azt leszámítva, hogy néhány szituációban előtérbe kerül Tanya gyermek mivoltja (például megjegyzi, hogy van annak előnye, hogy kisnövésű, valamint annak is, hogy nem veszik komolyan és alábecsülik), igazán senki sem akad fenn rajta.

Pedig a nagy egészet nézve nem indokolja semmi, hogy egy loli figura legyen a főszereplő, bár hamar meg lehet szokni, és nem is lóg ki olyan nagy mértékben. A kuriózumot persze az adja, hogy a csöpp Tanya testében egy nulla empátiával rendelkező, jéghideg, önző és számító felnőtt tudata rejtőzik, aki képtelen elfogadni, hogy létezhet maga Isten, és saját bőrének épsége érdekében bárkit hajlandó feláldozni - legalábbis papíron. Tanya karakterét ugyanis hiába pozicionálták egy eredményorientált, kíméletlen szociopatának, a »gonosz a főszereplő« koncepció jeles képviselőjének, ha a sorozatban gyakran nem eszerint viselkedik. Holott minden történés körülötte forog, nincsenek mellékszálak vagy részletesen kidolgozott mellékszereplők, az anime végig rá fókuszál (kivéve egy ellenséges varázslót, de az ő jelenléte is Tanya miatt indokolt).

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30482