Neil Gaiman: Amerikai istenek

2017. június 14. 11:10

Azonban a könyv nem volt kiegyensúlyozott és voltak benne szó szerint álmosítóan tömény, elvont és emészthetetlen részek, amiknek ráadásul úgy semmihez semmi közük nem volt.

Gaiman sajnos nem magyarázza el rendesen a dolgokat, nincsenek olyan fixen lefektetve a világa szabályai, mint például Terry Pratchettnél, miközben még hasonlít is pl. a Kisistenekre a történet koncepciója. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés és a misztikum, ami akár jó is lehetne, mert akkor az olvasó a saját fantáziája alapján kitöltheti a réseket, de szerintem a fantasynek/mitológiának nem így kell működnie.

Ezen kívül hiányzott, hogy nincs a könyv végén egy függelék, amiben Gaiman röviden leírja, hogy egyik-másik istenének mi a története. Egy ponton már annyira ráuntam a dologra, hogy rákerestem az egyik karakterre a neten, és két perces wikis böngészés után teljesen megvilágosodtam. Hirtelen sokkal érthetőbb lett az egész könyv, ráadásul a szerzőt is jobban elkezdtem tisztelni, hisz elképesztően finom és elegáns utalásokat is beépített a történetbe.

Az viszont abszurd, hogy ehhez nekem vagy rendelkeznem kell széleskörű mitológiai ismeretekkel, vagy folyamatosan gugliznom kell. Ezt egyetlen szerző sem engedhetné meg magának, nem véletlenül vannak a jobb fantasykben térképek, szereplőlisták és egyéb függelékek, amik segítik az olvasók eligazodni a világban és a cselekményben. Ez részemről óriási mínusz.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30478