Második évadával a The Expanse a csúcsra tart, méghozzá fénysebességgel

2017. június 9. 11:37
Hartai Dávid
Roboraptor

Ha a tavalyi széria még csak halovány csillagként pislákolt, az idei folytatás már teljes fényben tündököl a tévésorozatok zsúfolt égboltján.

Túlnyomó részt, amiben a készítők eddig jók voltak, azt sikerült megfejelniük még egy szinttel (az előző évad kritikája itt), a kezdeti gyermekbetegségekből viszont egyelőre épp csak lábadozik a sorozat. Egyértelműen az összetett világkép és annak többrétű, aprólékos bemutatása az, ami miatt imádni lehet Holdenék őrült kalandjait Naprendszerünkben. A Mars-Föld ellentét, illetve a bolygóközi társadalom legszélére szorult emberek lakta Öv egy abszolút hihetőnek tűnő képet mutat a kolonizált rendszer társadalmi-politikai berendezkedéséről.

Ez a folytatásban is telitalálat lett.

A marsi nézőpont bevonásával testközelibbé vált a két nagyhatalom közötti feszültség, zsigeri gyűlöletük a föld felé fájóan valós vonásokkal és érthető motivációkkal ruházta fel a bolygó lakóit. Az évad második felében, ahogy az események eszkalálódnak, úgy a politikai játszmák is fokozatosan kaptak egyre nagyobb játékidőt. Szép lassan ismerjük meg a világ vezetőinek szándékát, nagyszerűen vezették végig ezt a vonalat. Az Övből idén kevesebbet kaptunk, azt is inkább az évad első felében, viszont az ott látottak szinte minden pillanata fontos eleme a sztori alakulásának. Talán az itt játszódók voltak a legösszeszedettebb részei az évadnak, éreztem, hogy a készítők minden egyes szereplőről tudják, hova fog kerülni és miért.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30452