A Wonder Woman visszaadja nekünk a szuperhősök mitikus csodáját

2017. május 31. 15:51

Rusznyák Csaba
Geekz

Egy kicsit sem fogok csodálkozni, ha úgy tíz-húsz év múlva felbukkan pár színész és rendező, aki azt mondja majd, hogy azért választotta a filmszakmát, mert gyerekkorában látta a moziban a Wonder Womant.

Azt most hagyjuk, hogy ez az első hollywoodi megafilm, amely egy női szuperhős köré épül – ez nagyon szép és jó, de még csak a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy a dicséret pusztán e rég esedékes fejleménynek jár. A DCU kőseggfej Batmanje és szürke, unalmas, fintorgó Supermanje után Wonder Woman végre tényleg egy tökéletesen realizált, jól átgondolt karakter (ami annyira nem meglepő, hiszen már a Batman V Supermanben is egyedül ő volt értékelhető). Tudod, honnan jön, hová tart, mi hajtja, a játékidő során érik és változik, érzed az erejét és az ártatlanságát, a sziklaszilárd akaratát és a bájos naivitását, és legfőképpen az óriási szívét, amely rendíthetetlenül ver mindenkiért – adott esetben még az ellenségeiért is. Ami pedig Gadot-t illeti, hajlandó vagyok eskü alatt vallani, hogy erre a szerepre született.

Továbbá nagyon jók a mellékszereplők (Chris Pine-nal az élen), helyükön vannak a korszak konzervatív, férfiuralmú társadalmának kiosztott feminista fricskák meg az emberi természet sosem szűnő sötét oldalát megpiszkáló motívumok, és még egy valamirevaló, mi több, a sztori grandiózusságát egy magasabb szintre emelő főgonoszt is sikerült keríteni – bár erről többet nem mondhatok.

Mielőtt teljesen elragad a lelkesedés, amiért a DC végre kimászott a maga ásta szutykos gödörből, azért gyorsan megjegyzem, hogy tudnék min fanyalogni, ha akarnék. A cselekményvezetés néha darabos és nehézkes, akad nem egy hektikus, elkapkodott jelenetváltás, a CGI itt-ott meglepően ócska (a nagy finálénak pedig ezt leszámítva is akadnak gyenge momentumai), a jelenkori prológus és epilógus teljesen felesleges, és a komoly téteknek meg a háborús borzalmaknak kontrasztot állító kellemes-kalandos hangvétel ellenére a képek Themyscira szigetének elhagyása után megint kékes-szürkés maszattá mosódnak. Pedig ennek a filmnek végre tényleg nagyon jót tett volna egy kicsit élénkebb színvilág. De a Wonder Woman mindezzel együtt is egy nagy, nem is, hatalmas előrelépés a DC számára. Olyannyira, hogy a Marvel végre kénytelen lesz tényleg felkötni a gatyáját. (Persze aki már eleve unja a szuperhősműfajt, akárhonnan érkezzen is, annak ez a film sem lesz megváltás.) 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30387