Injustice 2: A legjobb Justice League mozi

2017. május 29. 11:43

Felkai Ádám
Geekz

Az Injustice 2 a bunyós játékok Modern Warfare-ja: nem csak tartalmas online seggberugó maratonként (lehetne) kiváló, hanem az egyjátékos módot is véresen komolyan veszi.

Előrelépés, hogy a sztori nem pusztán egy ürügy arra, hogy mindig más karakterrel eshessünk neki az épp szembejövőnek (persze részben az is, ez már a zsáner jellegéből is következik), hanem pár jól megírt mondattal és jelenettel szépen beláthatunk a hőseink fejébe, megismerhetjük a kétségeiket. Különösen jól sikerült ez Wonder Womannél. Az előzményhez képest több az önreflexió, a humor és a popkulturális kikacsintás (személyes kedvenc: I am the Catwoman, here me roar!), de ezek inkább csak megbolondítják a végeredményt, nem fojtják meg a sztorit.

Ha ehhez hozzáadjuk az easy to learn, hard to master irányítást, és azt, hogy felületes tudással és átlagos reflexekkel simán el lehet boldogulni normál fokozaton (teljesen szubjektív benyomásom szerint jóval könnyebb, mint az előző rész), akkor nyilván senki számára sem kétséges, hogy az Injustice 2 már csak az egyjátékos rész miatt bárkinek ajánlható – mi több: kötelező. A sztori jobban teljesít, mint bármely képregényfilm az utóbbi évekből, a játékmenet pedig letisztult és látványos. A csak single playerben nyomuló játékosok talán kevesellhetik a kampány hosszát (több mint 2 órányi eszméletlen minőségű CG mozival átkötött, normál nehézségen olyan 6-8 tiszta játék óra), de fénysebességgel száguldó, brutálisan intenzív, áll-leejtős időtöltésrőll beszélünk. Összességében nekem nagyobb élmény volt, mint hónapokig vadászni egy vidrára a Far Cry tökmindegy hányban, hogy eggyel nagyobb szütyőt készíthessek belőle.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30357