Alternatív történelem

Racionalizált gyalázat – Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság

2017. május 16. 12:49

Amerikában félbemaradt a polgárháború, és soha nem törölték el a rabszolgatartást: napjainkban négy államban továbbra is rabszolgákat dolgoztatnak. Ben H. Winters új alternatív történelmi regényében egy kiégett fekete fejvadász ered egy szökött rabszolga nyomába, hogy aztán súlyos összeesküvésre bukkanjon. Kritikánk.

Nagyon örültem, mikor először olvastam a Földalatti Légitársaság megjelenéséről, hiszen két olyan dolgot hoz össze, ami nagyon közel áll a szívemhez: az alternatív történelmet és Ben H. Winterst. Az alternatív történelmi alzsánerhez való vonzódásomról most nem beszélnék részletesebben (itt és itt mehet tovább, akit ez érdekel). Ben H. Winters viszont egyértelműen beverekedte magát a kedvenceim közé a meteorbecsapódás előtt játszódó Utolsó rendőr című krimitrilógiával, amit olyan bravúrosan zárt, hogy a mai napig beleborzongok, ha az utolsó könyvre gondolok. Szóval nem mondom, hogy nem voltak elvárásaim.

Winters ezúttal egy olyan Amerikába kalauzol el minket, ahol Abraham Lincoln korai halála miatt nem úgy alakult Észak és Dél polgárháborúja, ahogy azt mi ismerjük. A felek kompromisszumot kötöttek, a rabszolgatartás pedig négy államban egészen a mai napig létezik. A történelem menete azért egész hasonlóan alakult (erről később), de Amerika ebben a világban nem a világ vezető szuperhatalma, a legtöbb állam bojkottálja a termékeit; a vietnámi háború helyett az elszakadó Texas-szal folytatott hosszú háborút.

Főhősünk, a fekete Victor egy fejvadász, aki szökött rabszolgák felkutatásával foglalkozik Északon a szövetségi kormány megbízásából. Már több száz sikeres ügyön van túl, de persze ez a fajta munka megköveteli a maga árát: Victor folyamatosan küzd a démonaival. Legújabb ügye Indianapolisba viszi őt, de hamar rá kell jönnie, ez az ügy más, mint a többi. Valami nincs rendben. Victor beépül a rabszolgákat Kanadába szöktető Földalatti Légitársaság nevű szervezetbe, hogy megtalálja célpontját, aki valami olyasmit tud, ami felboríthatja a status quot.

Ben H. Winters egyre jobb író lesz. Tulajdonképpen csak bele akartam olvasni a könyvbe, de az első három fejezet teljesen berántott, és csak azért nem daráltam le egy nap alatt a könyvet, mert fizikailag nem volt lehetőségem olvasni. Ha lehúzzuk az alternatív történelmi felütést (amiről mindjárt), akkor egy remekül megírt thrillert/krimit/kémregényt kapunk egy olyan főhőssel, akinek személye nem hagy minket nyugodni. Maga a történet nem szolgál kiszámíthatatlan csavarokkal, de még a tapasztalt olvasót is meg tudja lepni.

Victor vívódásai és a nyomozás közben pedig folyamatosan kapjuk a részleteket a Victort körülvevő furcsa világról úgy, hogy az szépen belesimul a narratívába. A Winters által felépített világ teljesen hihető, és hitelesen hozza közel hozzánk azt, mennyire abszurd, jogtalan, végletesen embertelen és könyörtelen rendszer volt a rabszolgatartás – ami igazából ugyanolyan anakronisztikusnak számított a tizenkilencedik század közepén, mint ebben az elképzelt jelenben. Ugyanígy mutat rá arra, hogy az elnyomásban nem érintett emberek hogy tudják racionalizálni a racionalizálhatatlant.

Azt mondom, hogy hiteles, de ez inkább érzésre van így: alternatív történelmi szőrszálhasogatóként viszont vannak észrevételeim. Sokat megtudunk a világról, de az információk nagy része az elszigetelődő Amerikáról szól, és csak áttételesen a világról; a hidegháborúról, a világháborúkról és Európáról szinte semmit sem kapunk. Itt is voltak világháborúk, itt is volt elnök Roosevelt és Johnson, volt polgárjogi mozgalom, zenélt Michael Jackson és James Brown. Vietnám helyett a texasi háború volt. A nyugati világ nagy része bojkottálja Amerikát, ahogy az északi államok jelentős része sem vásárol (egyenesen) a Kemény Négyektől, azaz a rabszolgatartó álamoktól – ezért például a dohányt Pakisztánból importálják.

Szóval kerek ez a világ, ha nem nagyon gondolkodunk el rajta, de én szeretek ilyeneken elgondolkodni, szóval merültek fel kérdéseim. Egy ekkora, és ilyen régen történt eltérési pont választása esetén a valódi történelemtől való eltérések is sokkal nagyobbak. Tényleg elnök lett volna Roosevelt és Johnson? Vagy: milyen erkölcsi alapja volt a szövetségeseknek a világháborúban, ha az USA egy részén továbbra is rabszolgatartás folyik? Tényleg megszületett volna, és sztárrá vált volna Michael Jackson? Winters arra használja ezeket az ismert neveket, történelmi eseményeket, hogy végtelenül kényelmetlenné tegye számunkra az általa megalkotott valóságot: ismerőssége által legyen megdöbbentő. Mivel a kísérlet egyértelműen sikeres, hajlandó voltam elhallgattatni magamban a keményfejű alternatív történelem-rajongót: végső soron az lenne a műfaj célja, amit Winters elér.

A regény vége után pedig elgondolkodhatunk: valóban egy sokkal jobb világban élünk, mint Victor? Ahol a rabszolgaság ugyan jogilag talán már sehol sem létezik; de a nyugati világ anyagi jólétét, fast fashion ruháit, iPhone-jait és más eszközeit a nagy és kicsi keleti országok éhbérért dolgozó munkásai biztosítják? Ahol a szegénység és az elnyomás jelentős részét üzleti úton szerveztük ki olyan messzire, hogy a pláza közepén válogatva nyugodt szívvel tudjuk racionalizálni azt, ami történik?

*

Kövess minket Facebookon és Molyon, olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről.

A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30210