Anthony Ryan: Az ébredő tűz

2017. május 9. 11:35

Hipszki László
ekultura.hu

A kötet olvasása közben nem a furcsaságokra, a lehetetlen dolgokra fogunk rácsodálkozni, hanem arra, hogy milyen hihetetlenül jól sikerült ez a világ, amit Anthony Ryan megálmodott.

Brandon Sanderson Ködszerzet-sorozata óta nem volt ilyen ötletes egy újonnan megalkotott »mágiarendszer« sem. Abban a szereplők fémdarabkákat használtak fel, hogy extra tulajdonságokat kapjanak, itt a különféle színű sárkányok vérét lecsapolva, majd elfogyasztva jön az extra delej a Véráldott szerencsések számára, míg a közönséges átlagemberre halál vár, ha kapcsolatba kerül az anyaggal. Robin Hobb (csak, hogy egy fantasy szerzőt mondjak) Élőhajók-regényei, de még inkább Cecil Scott Forester Hornblower-sorozata óta nem olvashattunk ennyire izgalmas tengeri jeleneteket – fantasy regényben semmiképpen sem. Tökéletes regény-alap, rengeteg kalanddal, kémkedéssel, kétes alakok garmadájával, háborúskodással, izgalmas rejtélyekkel – nagy részük még a kötet végén is homályban marad – gazdagon fűszerezve, ráadásul a szerző stílusa remek, ezt már eddig is tudtam, a szereplők pedig most is a műhöz méltó, kiválóan sikerült alakok.

Akik a legjobban kitaláltak, azok a mellékszereplők, a mega-cégekkel szerződésben álló kisebb „manufaktúrák” tagjai, a Vállalkozók, akik közt épp úgy vannak fejvadászok, sárkányvadász-csapatok, zsoldosok, bányászok, mint városi kereskedők. A Vállalkozók rétege miatt a regény egy teljesen új ízzel gazdagodik, kicsit még közelebb kerül miattuk az olvasó a valós világhoz, annyira hasonló a saját valóságához. Viszont ezek „csak” egy kiváló fantasy regény ismérvei, a váratlan csavar nem ebben van.

A tengerészeti kalandok (a könyv harmada) és a céges-kémes-háborús részek (a könyv második harmada) mellett a harmadik harmad ugyanis hamisítatlan, klasszikus, gyarmatosítós-angolszász kalandregény. Egy dzsungel-expedíció története, amiben hiába harcolnak lépten-nyomon úgynevezett Romlottakkal meg sárkányokkal a szereplők, nekem végig olyan érzésem volt, hogy egy „afrikai” utazáson vagyok, a még jórészt feltérképezetlen földrészen, a XIX. század elején, ismeretlen, bukott civilizációk nyomában. Még véletlenül sem valami nevenincs kitalált világon, ahol a vérszomjas (Végre!) sárkányok éppen vissza akarják szerezni a földet az emberektől, akik őket évszázadok óta nagyipari mennyiségben irtják, illetve a vérükért tenyésztik.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30146