A galaxis őrzői 2.

2017. május 3. 13:20

CaptainV
SFmag

Némi kutatás kellett hozzá, de találtam még saját magamon kívül olyanokat, akik szerint lazának ugyan laza volt A galaxis őrzői, de azért az az őrület, ami kialakult körülötte, kissé érthetetlen. Spoileres!

A csapaton és a tagok kapcsolatán nem változtat sokat a film. Az elején fel-felvillanó konfliktus Rocket és Starlord között behúzott a csőbe, azt hittem, szét fog esni a bagázs, hogy aztán egy sorsfordító csata után újra egymásra találjanak, de nem erről van szó. Végig hangsúlyos és többé-kevésbé hihető is az erős kötelék, ami ezt az öt nagyon különböző személyt összetartja, és ez nem változik meg. Egyénenként azonban lépünk: nem azt mondom, hogy jobban megismerjük őket, vagy hogy csak úgy röpködnek a háttértörténetek, mert nem, inkább úgy fogalmaznék, hogy a már ismert gondjaik mélységét látjuk meg jobban. (Kivéve Groot esetében, mert ő továbbra sem egy kitárulkozó típus. Legújabb információink szerint ő pici.)

Bár az események legközvetlenebbül Starlordot érintik, képes úgy kanyarogni a cselekmény, hogy gyakorlatilag minden szereplőben felszakítson valamilyen apa-gyerek konfliktust, vagy felveti bennük a születés/származás kérdését. Na, azért nem olyan kidolgozottan és fájón, mint a Logan, de számomra meglepő, és végső soron becsülendő, hogy az UV-fények és az ádáz kacagás közbeni seggrúgás mellé bevállalt egy ilyen témát a történet. Akadnak mély, érzelmes pillanatok is, de nyilván egy olyan filmben, ahol poén az, hogy valakinek érzékeny a mellbimbója, ezek a pillanatok nincsenek addig kitartva, hogy zsepire legyen szükség.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/30096