Mark Millar: Logan – Kíméletlen jövő

2017. április 04. 10:58

Zavarba ejtő érzés látni ezt a megöregedett, megfáradt Logant – aki inkább tűri a verést, vagy ha esetleg mégsem, akkor is csak az ökleit használja.

2017. április 04. 10:58
Szabó Dominik
ekultura.hu

Zavarba ejtő érzés látni ezt a megöregedett, megfáradt Logant – aki inkább tűri a verést, vagy ha esetleg mégsem, akkor is csak az ökleit használja. Hiába virítanak a borítón a véres karmok, nagyon sokáig kell várnunk arra, mire tényleg előkerülnek: ez pedig olyan feszültséget okoz, ami csak rádob egy lapáttal Mark Millar így is meglehetősen durva, kemény, „kíméletlen” jövőképére. Millar erős ecsetvonásokkal vázolja fel ezt a posztapokaliptikus világot, nem részletezi túl, de amennyit látunk belőle, az pont elég ahhoz, hogy folyamatosan ott lebegjen a szemünk előtt az emberek fájdalma és szenvedése. Itt mindent csak erőszakkal és vérrel lehet megoldani, mindenki csak túlélni próbál, valóban élni senki – aki esetleg mégis szeretne boldog vagy legalább elégedett lenni, annak is folyton megnehezítik az életét. És közben tudjuk: senki sem fog rajtuk segíteni, hiszen aki megtehetné, az már halott...

Ugyanakkor Millar a történetet is elég nagyvonalúan kezeli. Kicsit úgy tűnik, mintha csak arra szolgálna ez az Amerikán átívelő kocsikázás, hogy megmutassa a fantáziáját a Marvel-rajongóknak, ugyanis a cselekményhez túl sokat nem tesz hozzá az, hogy ennyire megismerjük a bűnözők által uralt világot (különösen idegen testnek érződik a Sólyomszem családjával kapcsolatos kitérő), ráadásul mintha a végét is kissé egyszerűen oldotta volna meg. Mégis, azt hiszem, mindez kell ahhoz, hogy nemcsak mi, de Logan is átérezze ezt a világot és a tragédiáit. Más dolog sejteni, és más valóban látni, hogy pontosan mit is rejt mondjuk a Pym-hágó...

Az egyetlen, amivel viszont nem tudok kibékülni, azok Steve McNiven illusztrációi. Egyrészt persze olyan, mint a legtöbb modern képregényes rajz, és megfelel az ilyen igényeknek: az akció látványos és hatásos, a képei dinamikusak, a hátterek vagy más világelemek megjelenítése nagyon hangulatosra sikerült, ráadásul a figurák a maguk kidolgozott módjukon még mutatósak is. Másrészt viszont számomra nagyon műnek érződik, különösen a vérfoltok és más testnedvek megjelenítése lóg ki szinte abszurd módon az egyes rajzokból, aminek köszönhetően nem nagyon tudtam hozzászokni McNiven stílusához.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik