Világvégi mesék: A magyar posztapokaliptikus képregényantológia

2017. április 3. 11:06

Nagy Krisztián
Geekz

Szűcs Gyula (vele korábban interjút is készítettünk) abból a generációból származik, amelynek a tagjai gyerekkoruktól kezdve a már-nem-is-annyira-vasfüggöny mögé beszűrődő popkultúra radioaktív sugárzásában sütkéreztek.

Az antológia leghúsosabb darabja nyilvánvalóan a Paneldzsungel: ez él a legjobban egy képregény technikai és tartalmi elemeivel, miközben egy remek, ponyvásra vett B-film cselekményét sűríti magába. A szándék eleve ez is lehetett, ráadásul a jól megválasztott, betegesen sárgás és szürkés színezés nagyszerűen kiszolgálja a történet hangulatát. Egyértelműen papíron van a helye, nem pedig online felületen. Ehhez képest a Speed Limit ugyan stílusos darab vicces csattanóval, mégsem több egy szép ígéretet magában rejtő töredéknél, a Felperzselt só pedig eredetileg csupán a társasjáték Kickstarter-kiadásához adott ajándék volt, ráadásul a rajzolója vajmi keveset ért a képregény nyelvezetéhez. Ez meg is látszik rajta: vizuálisan nagyon is rendben van, ahogy a társasjáték képi világa is, csak épp a recsegő-ropogó dialógussokkal teli története maradt torzóban.

Hangulatában azonban a kiadvány elérte a célját, és étvágyat csinált a folytatásokhoz, amelyek viszont már remélhetőleg célirányosan az antológiához fognak készülni. A Világvégi mesék legnagyobb érdeme mégiscsak az, hogy bebizonyította: az ilyen kötetekre igenis van igény, és egyáltalán nem akkora botorság anyagi kockázatot vállalva szerencsét próbálni a képregénykiadás posztapokaliptikus pusztaságában.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/29599