Hypnos – Kémek, hipnotizőrök, anarchisták

2017. március 27. 10:27

Rusznyák Csaba
Geekz

Galandon cselekményvezetése példásan átgondolt; pontról-pontra építi fel a karakterek jellemét és célját, és kémkedés ide, nagypolitikai háttér oda, mindig az ő személyes történetüket, drámájukat tartja fókuszban.

Mindennek a hátterében pedig ott lüktet a nagy műgonddal felrajzolt 1919-es Párizs, annak minden pompájával és mocskával együtt: Galandon a lehető legváltozatosabb kulisszák közt vezeti végig a sztorit, a felső tízezer és a politikai hatalmasságok kiváltságos tereitől az egyszerű emberek otthonain és munka- meg szórakozóhelyein át a nagyvárosi sikátorokig és az elmegyógyintézet vigasztalanságáig. A franciáknál veszettül népszerű a történelmi fikció, és Galandon nagyon ért hozzá, hogy megadja az olvasóknak, amit a műfajtól elvárnak: Párizs-tablója egészen lehengerlő és valóságszagú.

Ebben persze óriási szerepe van a rajzolónak is, a hazánkfia Futaki Attilának, aki a magyar (Spirál) és az amerikai piac után (Percy Jackson, Severed, Conan) pár éve átnyergelt a franciára (első ottani munkája, a The Illegalists szintén történelmi témájú volt, a hírhedt anarchista, Jules Bonnot életét dolgozta fel – most viszont az ismét itthon készült ’56-os képregényt várjuk tőle). Futaki abszolút realisztikus stílusban alkot, és meg is van hozzá a tehetsége: látványvilága gyönyörű, helyszínei részletekben gazdagok, karakterei izgalmasak és markánsak, és a képregény hatásmechanizmusának értőjeként nem csak az alkalmankénti akciókba, hanem a statikus dialógusjelenetekbe is komoly dinamikát visz jól átgondolt beállításaival, oldalstruktúráival, panelelrendezéseivel (a képregényrajzolásnak ez a pokolian fontos narratív eleme egyébként olyasmi, amin nagyon sok hazai alkotó elcsúszik).

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/29438