Logan

2017. március 09. 04:40

Hugh Jackman elvileg utoljára bújt a mindent vágó teleshopos kés kezű mutáns bőrébe és bár a műfajt ezúttal sem definiálja újra, azért ad nekünk egy tisztességes és emlékezetes búcsúfilmet.

2017. március 09. 04:40
LordTotenkopf
Trikorder

Szándékosan írtam bele már a bevezetőbe, hogy a film nem fogja újradefiniálni a műfajt, ugyanis én ezt az állítást elég sok helyen olvastam a megtekintése előtt, és egyszerűen túlzásnak találom. Szóval csak óvatosan az előzetes elvárásokkal! De haladjunk szépen sorjában. Ha nekem azt mondják, hogy "Farkas az X-men filmekből" akkor én több okból is elszomorodok. Az egyik természetesen, hogy nem sikerült a magyar filmes fordítóknak rájönniük a bonyolult wolverine=rozsomák képletre, vagy nem tartották elég menőnek, pedig ezennel tudatom ország-világgal, hogy a rozsomák igenis egy badass állat. A másik ok pedig az, hogy a karakter első önálló filmje körülbelül annyi kínos pillanatot hozott az X franchise történetébe, mint A klónok támadása a SW univerzumba. Ezen kívül Rozsomákot az X-men filmek afféle mindenre képes központi sztárkarakternek festették le, és minden eddigi erőfeszítés ellenére csak felvillantani sikerült a vásznon a karakter képregényben megszokott mogorvaságát, nyersességét és főként brutalitását. Persze, voltak neki faragatlan beszólásai, de ezekre mindig jutott két-három családbarátabb jópofizás is, ami ellensúlyozta őket. Eddig. Ugyanis - és ez a jelenlegi film egyik legnagyobb erénye - a legújabb felvonásban legalább ezzel elégedettek lehetünk: Logan kiégett, szikár, kőkemény és mocskosul brutális. Ahogy kell.

Viszont az Old Man Logan címû képregényt (amiről korábban már írtam és pont ezen a héten jelent meg magyarul!) is el lehet felejteni, ez nem az a főgonoszok uralta Amerika ami ott megjelenik. A helyszín sokkal inkább hasonlít a jelen világára. És nem pozitív értelemben. A ránézésre is halódó gazdaság, a nagyvárosoktól távoli területeket felemésztő szegénység és az ezek által szült gyűlölet minden iránt ami kicsit más, kényelmetlenül ismerős. Valamint a másokat üldöző hatalom iránt viseltetett közöny az, ami olyan rejtett módon megbújik a cselekmény hátterében. És ez kínosan ismerős a ma nyugati társadalmaiból. Itt nem azért fogsz borzongani, mert a Vörös Koponya Washington romjai között szónokol, hanem azért, mert rájössz, hogy a mutánsok levadászása arra hajaz, ahogy anno az indiánokat irtották ugyanazokon a kietlen tájakon, a menekülő nő mexikói volta pedig szintén utal rá, hogy most épp kik lettek kijelölve első számú közellenségnek Donald Trump földjén.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik