A Lego Batman becsicskítja Hollywoodot és a lelkünket

2017. február 10. 11:56

Pintér Máté
Roboraptor

Jelentjük, a DC nem csupán a kőkemény és vérkomoly animációs univerzumában, de még a legókkal megspékelt sírva röhögős formájában is jobb produktumokat tesz le az asztalra, mint amilyenek az élőszereplős borzadályaik.

A Lego ismét a Disney által kidolgozott, mára bevált receptet alkalmazta: egyszerű történetet írtak, amely a gyerekek számára érthető és tanulságos, viszont feldúsították rengeteg dologgal, amit kizárólag felnőttként érthet az ember. És itt nemcsak a felnőttes, szókimondó humorról van szó, hanem arról is, hogy számolatlanul kapjuk a kiváló önreflexiót. Konkrét és kevésbé konkrét utalásokat a korábbi DC-filmekre, sőt, még a képregények történelmére és még az olyan, karakterektől immár elválaszthatatlan rajongói elméletekre is, mint a közismert Batman-Robin meleg kapcsolat.

És ez az a pont, ami mentén a Lego Batman – A film úgy lenyomja a DC jelenleg is csak épülgető élőszereplős univerzumát, mint egy csótányt. Látszik, hogy az írók kőkeményen beleásták magukat az egyes karakterekbe. Batman nem csak egyszemélyes igazságosztó, akinek eleme az éjszaka, de olyan magányos, hogy az már egyenesen szívszaggató. Viszont ebből kifolyóan teljesen gyermetegen is képes viselkedni, hiszen magányát valamiféle értékként kezeli, ami borzasztó infantilis, de méretes egót szül neki. Ahogyan állandó nemezise, Joker sem pusztán az az ijesztően vicces, kaotikus pszichopata, akit megszoktunk, hanem egyenesen röhejes annak tükrében, ahogyan a Batmannel való viszonyát, mint kölcsönös gyűlöleten alapuló, de működőképes emberi kapcsolatot értékeli. De ugyanennyi rétegzettséget fel lehet húzni Batgirlre, Robinra és Alfrédra is, de kis híján még az olyan teljesen lényegtelen mellékszereplőkre is, mint a polgármester asszony vagy a közérthetően magyarázó geológus.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/28422