Klasszikus krimi kis csavarral – Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

2016. augusztus 6. 07:00

Üdv az állatok maszkabáljában! Egy olyan világban járunk, ahol az ember az ágy alatt lakik és gyerekeket riogat, horror filmeket forgatnak róla Hetedik utas címen, és aki meggyőződéssel hiszi hogy léteznek, azt csak elintézik egy legyintéssel. Itt az állatok két lábon járnak, ruhájuk, munkájuk, házuk, családjuk van, és emberi nyelven beszélnek. Jandácsik Pál második regényének kritikája Strott Tímeától.

Már maga a könyv léte is meglepő: magyar író magyarul a furry szubkultúrának ír egy krimit? Ezt el kell olvasni! A furry egy antropomorfizált állatok körül kialakult szubkultúra, de a kis közösség ellenére elég széles spektrumot fed le az érdeklődési körük. Ha nagyon egysíkúan, a téma tetejét karcolgatva és sablonosan szeretném érzékeltetni mi is ez az egész, gondoljatok a Macskafogóra: emberi tulajdonságokkal felruházott állatok.

A történet elég sablonosan és ismerősen indul, a németjuhász Cesar Darlington nyomozó szembekerül egy olyan esettel, ami kifog rajta: valaki sorozatosan öli és nyúzza meg az állatokat, és semmilyen más nyomot sem találnak, csak a jellegzetes rózsaillatot, ami a gyilkos után marad a helyszíneken. A nyomozó egyetlen segítsége Lex Siefried, a kopasz szfinx macska, aki a börtönben ül szörnyű bűntetteiért, és akivel a nyomozó kénytelen konzultálni, mert csak ő segíthet megérteni a tettes motivációit. Cecil Hobbst, a veterán autók iránt rajongó oroszlán meggyilkolásával kezdődik a regény, a virágos gyilkos ugyanis most először hagy egy nyomot, egy szőrszálat maga után. Csakhogy ez a nyom egy anomália, Rita Rammington, a törvényszéki zoologus nem tudja analizálni, high-tech gépei sincsenek a segítségére, ugyanis az eredmények szerint nem létezik olyan állat, amelytől a szőr származik.

Ne várjunk a könyvtől hatalmas mélységeket, ez egy krimi, aminek elemeivel nem egyszer találkozhattunk már, ennek ellenére meglepően jól kidolgozott a világ, még akkor is ha sok elemében nagyon hasonlít a miénkre. Hangsúlyosan jelen van a rasszizmus, ami a másik két főszereplő – Arthur, a róka és Christie, a nagymacska – életét vezeti, a párkapcsolati bántalmazás elbagatellizálása, vagy éppen a szexualitás, ami az állatok világában erőteljesebben jelen van, mint nálunk, embereknél, ennek megfelelően ebben a regényben a Pajkos Paci nevű bordélyt mindenki olyan természetességgel látogatja, mint mi a közértet. Noha vérbeli krimiről beszélünk, nem csak a nyomozást illetve a történetet ismerjük meg alaposabban, hanem a karaktereket is jobban körül járjuk. Az író játszik a regény világa által teremtett plusz lehetőségekkel, kihasználja a szereplők állati mivoltát, ezzel pedig motivációt, hátteret ad nekik, amitől sokkal életszerűbbé válnak.

Az Állatok maszkabálja két jól elkülöníthető részre osztható, a németjuhász nyomozására ahol Christievel és Arthurral csak felületesen ismerkedünk meg a jelenben, de annál jobban bemutatja a múltjukat, és a hozott hiedelmeiket, érzéseiket. A cselekmény itt picit döcög, mert a detektíves vonalat folyamatosan megszakítja Arthurék élete, így a szöveg többször elkalandozik, mielőtt ők is belekerülnének az események középpontjába. De ez kevésbé gond, mert így jobban megismerjük ezt a két karaktert és a motivációikat a regény második felére, ahol már ők kapják a nagyobb szerepet.

A regény második fele szintén egy jól bevált sablon bedobásával kezdődik: egy csapat fiatal kibérel egy házat a semmi középen, hogy megünnepeljék a Halloweent, de egyre kevesebben vannak, és a gyilkos biztos, hogy köztük van. Tipikus 90-es évekbeli tinihorrorra számítottam, de a szerző itt is nagyszerűen játszik az antoropomorfizált karakterek és a tinihorror toposz archetipikus karaktereinek tulajdonságaival, így nem lesz unalmas, sőt: néha kifejezetten vicces jeleneteket kapunk, annak ellenére, hogy a vérengzés sem marad el.

A regényt lezáró csavar sajnos részben kitalálható, de a történések pontos körülményeit ki nem találtam volna, így meglepettem és lelkesen tettem le a könyvet. A regény zárlata számomra picit túlmagyarázott és túlírt, de azt hiszem, ez megbocsájtható. Az Állatok maszkabálja végeredményben egy tipikus nyári, strandolós olvasmány, ami könnyed, gyorsan olvasható, de mégis élvezetes a szöveg. Rengeteg popkult utalás van benne, és sok tényleg okos ötletet épített bele Jandácsik, így bár a világmegváltó élmény elmarad, de végig jól szórakozunk.

*

Strott Tímea a Trikorder szerzője, 3D-karakter designer és játékfejlesztő, szabaidejében is kocka.

A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/23821