Batman: Gyilkos tréfa – Inkább csak egy rossz vicc

2016. augusztus 1. 08:27

Rusznyák Csaba
Geekz

Nehéz olyan érvet felhozni az animációs Gyilkos tréfa-adaptáció mellett, amelynek figyelembevételével a film nem tűnik teljes kudarcnak.

Gyorsan pontosítok: a film ott követi szorosan a forrásművet, ahol konkrétan azon alapul. Merthogy a Gyilkos tréfának csak az utolsó negyvenöt perce a tényleges adaptáció, az első fél óra egy teljesen új, direkt ehhez az animációs feldolgozáshoz írt előzmény. Ha ez most úgy hangzik, mintha két külön sztoriról lenne szó, nyugi, nem te értetted félre, ez tényleg két külön sztori, amelyek közt semmiféle jelentős logikai vagy dramaturgiai kapcsolat nincs. De hát Alan Moore története nem is igényel előzményt, kerek egész úgy, ahogy van. Az alkotók szerint azért volt szükség az eredeti kiegészítésére, mert a negyvennyolc oldalas képregény túl rövid ahhoz, hogy ki lehessen tölteni vele a DC animációs filmjeinek hagyományosan 70 perc körüli játékidejét.

Ebben persze van valami, de csak azért, mert eleve ragaszkodtak a már említett rajzstílushoz, az ugyanis a maga egyszerűségével egy bizonyos tempóra is determinálja a filmet: nem engedélyezi a hosszabb szüneteket, az elmélázásokat, a precíz hangulatteremtést, a vizuális komplexitást. A Gyilkos tréfában lett volna 70 perc, de legalább egy jó óra, ha nem sietnek annyira a jelenetek és a dialógusok ledarálásával, és egy kicsit jobban koncentrálnak az atmoszférára, mint a cselekményre – hogy nem így tettek, az abból is látszik, hogy Moore eredetijének felkavaró őrületforgataga szinte egyáltalán nincs jelen az adaptációban. Amikor a képregény végén Batman elkezd nevetni, az sokkoló, itt meg inkább csak érthetetlen, mert nem érezzük át a nyomást, a horrort, amelyből ered. Hiányzik a hatás.

És akkor most térjünk rá arra az első harminc percre. A képregényt a mai napig rengeteg kritika éri Barbara Gordon/Batgirl megnyomorításáért, azt ugyanis (mint sok más női karakter esetében, ld. Women in Refrigerators) az író pusztán eszközként használta arra, hogy a történet ténylegesen fontos (férfi) szereplőinek bosszúmotivációt szolgáltasson. Moore később maga is elismerte, hogy ezzel hibát követett el (hírhedt Len Wein, a DC akkori szerkesztőjének válasza is Moore-nak arra a kérdésére, hogy megteheti-e ezt a karakterrel: »Yeah, okay, cripple the bitch«). Ezért az adaptáció első fél órája természetesen Barbaráról szól, az ő szerepét igyekszik kiegészíteni és kontextusba helyezni. Többek közt azzal, hogy nos, dug egy jót Batmannel.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/23765