Mágia vs. tudomány

Összecsapnak a tudósok a varázslókkal – Charlie Jane Anders: All The Birds In The Sky

2016. március 8. 14:42

A közeljövőben globális ökonómiai és társadalmi katasztrófa peremén egyensúlyoz a világ, a varázslók és a tudósok pedig egymással versenyezve próbálják megmenteni azt. Két gyerekkori barát, egy fiatal boszorkány és egy tudós lehet a kulcs – vagy éppen ők hozzák el a végső pusztulást?

Ha valaki olvasott az elmúlt hónapokban cikkeket az io9-on, nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy a sci-fi portál főszerkesztője, Charlie Jane Anders írt egy könyvet. A szerző egy sor, egyébként tanulságos cikkben értekezett arról, hogyan is készült el a regény, ráadásul minden cikke alatt ott virított disclaimerként a könyv csinos borítója. A történet egyébként saját jogán, a jól irányított marketing nélkül is simán felkelti az érdeklődést, mi is ajánlottuk korábban. Most azt is elmondjuk, hogy miért jó.

A közeljövőben járunk: a klímaváltozás egyre erősebben érezteti hatását a világban, amely tulajdonképpen az összeomlás szélén egyensúlyoz. A kétperces időgépe, illetve szekrényében mesterséges intelligenciát építő Laurence Armstead és az állítólagos boszorkány Patricia Delfine még az iskolában találkozik, ahol mindketten számkivetettek. A két gyerek összebarátkozik, majd rövidesen szétválik a sorsuk: nem is sejtik, hogy hamarosan ezen a rövid kapcsolaton múlhat a világ sorsa.

Évekkel később Laurence egy milliárdos tudós projektjében dolgozik, amely azt célozza, hogy az emberiség tíz százalékát még az összeomlás előtt egy másik bolygóra juttassa; Patricia pedig egy prominens boszorkányképzőben végezve valóban boszorkány lett, és igyekszik segíteni az embereken. Éppen akkor találkoznak újra, mikor tényleg megkezdődik az apokalipszis, a természetvédő, állatbarát varázslók pedig összetűzésbe keverednek az elsősorban emberiséget megmenteni akaró tudósokkal.

Legyen elég ennyi a történetről. A szerző két főszereplő felépítésére kellő időt szán: a regény első harmadában tulajdonképpen csak gyerekkorukkal foglalkozik, így alaposan megismerhetjük a karakterek hátterét. Meg persze meg is szerethetjük őket. A második harmadban a két egymástól elsodródott tinédzser már felnőttként, két különböző világ, a mágia és a tudomány képviselőiként találkozik egymással, miközben lassan beüt az apokalipszis. A harmadik harmad pedig a mágia és a tudomány háborúját, illetve ennek lehetséges feloldását taglalja.

A regényben senki sem fekete vagy fehér, a tudósok és a varázslók célja is respektálható, a két csoport által felkínált végső megoldások azonban vagy a Föld, vagy az emberiség végét jelenthetik. Két főszereplőnkön áll, hogy bebizonyítsák: a két megoldás nem feltétlenül zárja ki egymást. A befejezés tulajdonképpen remek ünneplése a science-fiction és a fantasy lehetséges házasságának, személy szerint nagyon szerettem – annak ellenére, hogy az egyik, regény elején felmerülő kérdésre talán kicsit olcsó választ kapunk.

Charlie Jane Anders szövege rendkívül laza és szórakoztató, tele mókás, meseszerű elemekkel, és olyan remek karakterekkel, mint a nagyszerű bérgyilkos Theodolphus Rose, aki beépül az iskolába tanácsadóként, hogy tegyen valamit a két főszereplő, és egyben a közelgő apokalipszis ellen. Kár, hogy ő például később nem kapott túl nagy teret az események során. Akad még pár inkonzisztencia a történetben, de egyébként jól működik. Összességében tehát jó kis apokaliptikus sci-fi/fantasy-mashup lett az All The Birds In The Sky, ajánljuk mindenkinek.

A bejegyzés trackback címe: http://sci-fi.mandiner.hu/trackback/20998