Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
Nagyon fontosnak tartja, hogy beálljon a liberálisok sorába, s mint egy kötelező mantra, mondja el azt, amin már mindenki csak nevetni tud?
„Francis Fukuyama amerikai filozófus 1989-ben tévedett először. Akkor írta meg híres – vagyis inkább hírhedt – téziseit a történelem végéről, vagyis arról, hogy a Szovjetunió bukása után a világ egypólusúvá válik, a liberális demokráciák mindenhol győzedelmeskednek és kitör a világbéke. Ennek az ellenkezője következett be. Amit azóta látunk magunk körül a világban, azt hiszem, önmagáért beszél és nem szorul magyarázatra, miért is tévedett Fukuyama.
Eltelt azóta harmincnégy év, és most tessék, Fukuyama úr ismét egy óriási tévedett. A Szabad Európa ukrán nyelvű adásának adott interjút a napokban, sok mindenről beszélt, majd hazánk is szóba került. Ezt sikerült mondania: Nem értem, hogy az olyan országok, mint Magyarország, hogyan lehetnek még mindig EU-tagok. Hiszen ezek már nem demokráciák.
Fukuyama úr, egyfelől: biztos, hogy ennyire kedveznie kell az ukrán hallgatóságának?
Másfelől: nagyon fontosnak tartja, hogy beálljon a liberálisok sorába, s mint egy kötelező mantra, mondja el azt, amin már mindenki csak nevetni tud? Úgy gondolja, hogy az ilyen mondatok nélkül már nem is lehet érvényesülni az ön által egekbe magasztalt »liberális demokráciákban?« Gondolom, ön szerint az Egyesült Államok azért még mindig a liberális demokrácia bástyája, minta, maga a tökéletesség. Gondolom, ön abban nem lát semmi problémát, hogy Donald Trumpot ügyészek és bíróságok összehangolt játékával próbálják kiiktatni az elnökválasztási küzdelemből.”
Nyitókép: Francis Fukuyama amerikai filozófus, közgazdász elõadást tart a Közép-európai Egyetem (CEU) Democracy and Its Discontents címû konferenciáján 2015. október 9-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán